Főnixmadár

SPN vers, Sabriel, Sam POV és angst - mert megismertem ezt a dalt és csak jöttek a képek az elmémbe.
Sam búcsúja az angyaltól. Ennyi az egész. És a szokásos véletlenszerű felbukkanó majd tovaúszó természeti és mitológiai képeim és metaforáim.

Főnixmadár

Füst marja az arcom és amiatt ég a szemem könnyekben
és amiatt torzul grimaszba minden vonásom
ahogy a tűz fölött rád kell néznem, hogy megértsd:
vége van.
Véget értek a játékok, elmúltak a harcok, elmúlt
Minden ami számított valaha bárkinek is
Elmúltak a napjaink amikért éltünk
Azok az éjszakák amikor elhittük hogy érzünk
valamit ami több mint a kín és szégyen
olyasmit amit ember se szó nem érthet
hiába kiáltjuk ki ezer meg egyszer a megvakult csillagoknak
akkor, amikor kegyed parázsa üdvözíti lelkemet.
Eddig volt.
Vége van mindnek. Tűz vér és könnyek. Ez marad.
Kiloptad nekem a fényt az istenek tűzhelyéből
Csak hogy melegen tarts amikor az árnyak a falakig nőttek
Körénk és te tápláltad a lángokat;
Bűnbánatunk szenétől nyaldosták a fénynyalábok az egeket.
Fényt hoztál nekem és leckét adtál, tanítottál engem
élni a vért könnyező felhők alatt egyedül
és magányosan ülni szemben a hidegen izzó Nappal
amikor lelkek sikolyaitól reszket a szél fülemben
Te tanítottál. Menni, át a tengeren.
Túllépni a vízmosta árkokat és a felégetett hamvakat
erdők helyén ahol élet volt
de már csak por és korom. És vége van.
Kihunytak a hajnalok, eloltották a horizontot felgyújtó
görögtüzeket amik egy új esély jöttét jelezték
ha kinyitod a szemed; hát most lásd,
Láss azokkal az aranyban örvénylő galaxis szembogaraiddal
Engem, amint tűzön járok,
Engem, ahogyan átsétálok
Múltam szürke hamvain, bele a jövő fénylő sötétjébe
Eltaposva jelenem tűzben ropogó gallyait.
És nézd.
Lebegek.
Feletted.
Felhők ölelnek már és nem fakódicsű szárnyaid.
Menj, mert szerettelek, hagyj el ahogy eddig is tetted,
a katonát kérted aki nem én voltam,
de a sorsunk közös és egy folyamként ömlik az óceánba
hiszen utunk végén is ugyanazon tűz lobogott
Tükröm voltál - tükröd vagyok.
S most tisztelj meg engem és menj.
Repülj el az utolsó kakasszóval szárnyaid alatt
Mert azt még hallani fogom majd a pillanatban
amikor

meghalok.