És akkor a legvégén

Ó hogy ezzel a verssel hány vérző szívet gyűjtöttem be decemberben! Amikor is mind csuklóig rágtuk idegességünkben a kezünket, mert hogy ugyanmiabüdöshalálIstenLuciferImpalaszamárhere fog történni a 10. évad félévadzárójában. Hát... nem az amire számítottunk. De angst, na az volt, rendesen.

A továbbiakban SPOILER veszély. Én szóltam.

A vers Castiel POV, és Destiel, és angst. A háttér sztori az, ami a midseason finale reklámjában láttunk, magyarul Deanmon mészárolt, Dean pedig arra kéri Cast: ha eluralkodik rajta a pecsét, állítsa meg, bármibe is kerül. Írásakor ezt a dalt hallgattam, szerintem a vers olvasásához ad egy kis plusz drámaiságot. De ez csak a ház ajánlata, úgy fogyasztjátok,a hogy jól esik. Jó étvágyat hozzá.

És akkor, a legvégén

Sötétség.
Ellepi a szívét.
Elnyeli a fényét.
Nem talállak,
Merre vagy?

Rohanok.
Ezer folyosó.
Egy betört ajtó.
Vér folyik alatta,
Ne tőled legyen.

Kinyitom.
Megcsonkított lelkek.
Vérben úszó testek.
Te középen
Összeesve ülsz.

A szemed.
Még a tied.
Fénylik lelked.
Ne kérd,
Hogy ezt tegyem.

Kérlek.
Ne nézz.
Ne várj.
Ne akard,
Miért tetted ezt velem?

Miért?
Bízol bennem?
Gyűlölsz engem?
Miért én legyek
Angyalod és gyilkosod?

Nem tehetem.
Most nem.
Ezt nem.
Nem lehetek
Feloldozód.

Könnyeid.
Feketék.
Véresek.
Ne sírj, itt vagyok,
Megmenthetlek.

A pecsét.
Éget.
Miért téged?
Bűnösnek jár az
Nem harcosnak.

Add át.
Megteszem.
Én elveszem.
Tiszta leszel hát
S győztesként távozol.

Mint mindig.
Megvédlek.
Ezért élek.
Ébredj fel
Ebből a rémálomból.

Itt vagyok.
Foglak.
Óvlak.
Engedd most el
Azt a mocskos állkapcsot.

Vér mosta.
Gyilkol.
Téboly.
Nem való szent kézhez
Ily bűnös fegyverzet.

Ó ne.
A szemed.
Kimered.
Tűnik a smaragd és
korommá válik.

Ne még!
Maradj!
Akard!
Küzdj ellene és
Maradj velem!

Maradj!
Kérlek.
Féltlek.
Tűzből hoztam ki
Fehér fényű lelked.

Fény az.
Nem mocsok.
Nem korom.
Te tiszta lény vagy
Nem Pokol szolgája.

Igaz vagy.
Dicső.
Mint Ő!
Ne várd el, hogy Atyám
Munkáját pusztítsam el.

Üvöltesz.
Hát felemésztett.
Nem eresztett.
Kezemben még mindig
Reszket az ezüst tőr.

Ne közelíts.
Csak ne itt.
Csak ne így!
Ragyogásod kioltója
Nem lehetek én.

A kezeid.
Megragadsz.
Szorítasz.
Jobbjaink parázsló
Tűzben forrnak össze.

Tekinteted.
Még emberi.
Esdeklik.
Kicsavarod karom
És magadhoz rántasz.

Mit teszel?
Reszketsz,
Nem eresztesz,
Lüktető szívedhez emeled
Fegyvert szorító tenyerem.

Még te vagy,
Nézel
Engedj,
Suttogod és kitéped
Gyönge kezemből a tőrt

Ne tedd!
Megfagy a perc
Szíved egy utolsót ver

Már csak könnyeimmel mosom
Megtört testedről véredet.