Csendzaj

Csendzaj

Üvöltés hangja csapódik a falnak
Szilánkokra törik
Könnycseppekként pereg tova:
Csak ne vágna, ne lenne nyoma.

Könnyeim patakokként kalandoznak,
Felszántják fehér arcomat
Hegeket hagynak maguk után
Szemem alatt újabb medrek alakulnak.

Elrejtem szemeimet,
Nem akarom látni mi történik
Kilesek ujjaim közül
Hátha csak álom, s most ébredek.

De nem álom volt,
Fájna is ha az lett volna,
Egy álom finom legyen, kellemes
Ne szörnyű és ártó.

A rémek azok zajosak
Nagy hanggal járnak köztünk,
Nem kímélnek, bárhol vagyok
Ott marnak, ahol érnek, ahol tudnak.

Az álom, az álom más
Más és különös, mint én,
Hangtalan létezik a térben
Árnyban élő útitárs.

Nincsen itt, de mégis itt van
Vigyáz rám és elringat
Óvva suttogja a csendet
Összefog, egyben tart.

A rémek sokan vannak
Az álom egymaga
Mellém áll, szorítja kezem:
Elmúlik, nem lesz baj.

El fog múlni, igen
Múlni fog s majd eltűnik,
Kusza háló nyeli be
És a felejtésbe veszik teljesen.