Újra itt

Ez itt egy Johnlock. Blog, Johnlock, Johnlock, blog. Most hogy így összeismerkedtek a drágák, a versről - mert vers, mi más, versen kívül semmivel nem haladok - még annyit, hogy szilveszter este írtam. És kis harmat gyenge első próbálkozás ezzel a párossal, de ha minden igaz lesz velük még vers, lesz. Én szeretnék.

A vers egy alternatív negyedik évadra íródott. Egyéb magyarázat elolvasása után következik. Ha van valami üteme, az az eső akart lenni, de szerintem nemmmigazán érződik. Sebaj. A vers John POV, az angst és a hurt/comfort között hintázik.

Újra itt

Egy.
Két.
Pár.
Csepp.
Kígyóként tekeregnek.
Esik.
Zuhan.
Földet ér.
Lepereg.
Sötét emléket idéz meg.
Ölel.
Takar.
Elfed.
Elrejt.
Márvány takaró lep el.
Ez majd.
Megvéd.
Tőlem.
Tőled.
Erre nem készültem fel.
Óvtál.
Tudtuk.
Tudtam.
A titkot.
Bár láttam volna előre.
Elvett.
Ahogy őt is.
Akkor.
Régen.
Nem véletlen ismertél meg.
Tudtál.
Mindent.
Te tudtad.
Igaz?
Benne voltál, az egészben.
Hát.
Most.
Mind.
Itt vagyunk.
Még ha nem is látsz minket.
Én.
Ő.
A harmadik.
A kicsi.
Nem érti még, mi történt veled.
Ő is.
Itt van.
Vigyáz rám.
Segít nekem.
Ahogy eddig te is tetted.
Nem ér véget.
A játék.
Nem.
Ó nem.
Őt visszakaptam, téged elvesztelek.
Nem jó ez így.
Nem lesz sosem.
De ő itt van.
Velem.
S ahogy mindig, én hiszek benne.
Ő is hisz bennem.

Tehát amit a vers mögöttes történetének képzeltem el: a lényege annyi, hogy én azon az elven élek, hogy Maryt el fogjuk veszíteni ebben az évadban és ez a vers azt a feltételezést erősíti, hogy Mary Moriarty embere volt. Személyes vélemény szerint Moran. John, Sherlock és pici Hamish pedig anyu sírját látogatják.