Ítéletidő
Szürkén dereng a hajnali táj
És sikolt és üvölt és nem hagy alább
Szél darálja a fáknak ágát, néma
Jajszavukba reng a föld, majd
Felreped és meghasad, égi csapás
Vonalán buknak elő a bűnök mélyről.
Torz kacajuk az eget rázza
Zokog mind ki hallja fenn
Kezük nyomán törnek az ágak
Reszketeg bujdos kárhozott és szent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése