Csak
játék az egész
Kikészített – ruhák várnak
Szekrényem mélyén, maradnak
Most még, mondom magamnak;
Várok idebenn.
Keretbe helyezett sápadt hazugság:
Ez nem egy portré, tükröm csupán.
Hamis hitek lesznek Úrrá
Szilárd testemen.
Éberre riadok naphasadáskor,
Nincs mit megidézzek álmomból.
Ám agyam kérgét egyre kaparja a
riadalom:
Éhes dögevőként szaglászik a
félelem.
Szeletekre tagolom az életem –
Ezt látod, azt észleled, ezt
lenézed,
azt pedig felismered.
Minden évben faragok rajta egy
keveset.
Játék az egész – életet jelentő
deszkákon.
Egyszer fenn, másszor lenn:
Színpadot emelek.
Koporsót ácsolok.
2021. február 12.
*taps taps*
VálaszTörlés(különösen az utolsó előtti versszak ★‿★)
normális kommentet nem tudok kovácsolni, mert a verselemzési tudásom elveszett valahol általános iskolában, vagy, ami valószínűbb, soha nem is létezett, de érzéseim azért lettek tőle, és igen, valamiért az az utcsóelőtti versszak,
szóval <3
köszönöm <3 nem is kell nagy verselemzési tudás ide, nekem már tökéletes öröm ha valamiért megfog vagy magával ragad egy sorom, versszakom :)) ez pedig megtörtént, szóval köszönöm~
Törlés