Hollywood Hírügynökség, criminal!AU, novella, nyomokban slasht tartalmazhat - de kérlek ne fussatok el.
Történetünk két nem annyira piti bűnöző (Gergő és Imre) nem annyira piti tárgyat képező lopását követi figyelemmel. Ármány és téboly, kétség és gyilkosság, agresszív telefon beszélgetések és mélyen szántó filozófiai gondolatmenetek - minden, mit adhat nektek ez a sztori, és még sokkal kevesebb.
Magyarázhatnám nektek oldalakon át, mi okozta ennek a létrejöttét, de akkor még azt a kis kedvetek is elvenném az olvasástól, meg nem kell megmondani, úgy is tudom hogy senkit se érdekelne csak átugranátok. Hogy miért bűnügyi AU? Mert jó poénnak tartottam áttenni ilyen kontextusba a Hollywood Hírügynökséget. Hogy miért van benne (amúgy nagyon minimális, alig jelzett, családbarát) real person ship? Mert meg kellett mutatnom, hogy lehet ezt jól is, oké? Oké.
Ja és belekevertem egy másik magyar youtube csatornát is. De nem magyarázkodok tovább, arra itt van helyettem ez a tizenhárom oldalas novella, have fun and be careful guys.
(Az angol dumák minden tőlem telhető formában magyarítva vannak a történet alján)
Derengő homály uralkodik a szobán, a
város fényeit képtelenség volna teljesen kiszűrni. Imi ahogy belép, megrezzen,
aztán szégyenérzet tölti el, amiért megrémítette egy ablakon ki-bejáró függöny.
Szeme ezt követve az ágy melletti laptop táskára siklik. Hasznossá akarja tenni
magát.
Ja és belekevertem egy másik magyar youtube csatornát is. De nem magyarázkodok tovább, arra itt van helyettem ez a tizenhárom oldalas novella, have fun and be careful guys.
(Az angol dumák minden tőlem telhető formában magyarítva vannak a történet alján)
A műsorváltozás
jogát fenntartjuk
- Come out with your hands up. Put your
weapons down. You are surrounded.1
×××
Zseblámpafényben óriásra nőtt árnyékuk
vetül az avarra. Az egyik csuklyás alak kapkod, a másik higgadtan ideges. Gergő
elhajítja az ágat a bokrok közé. Nincsenek lábnyomok. Kesztyű a kézen, nem
lesznek ujjlenyomatok. A szemtanú Imre lába előtt hever, két sebből vérzik.
Csak Greg képes szelíden felmordulni:
- Segíts ásni.
Kicsit még mindig ingerült. Az ásó a
földbe hatol, a felázott föld szaga vegyül a friss halál negédes vörös
illatával. Sár és vér, vér és sár, a test épp, hogy kihűlt, még nincsen
hullaszag. Mélyül a gödör és nő a földkupac. Imre szótlan, Imre erős, Imre
retteg. Némán rakodja a földet, Gergő rásandít, látja, a marka nyelet szorítva
reszket. A félhomályban is megcsillan a vér a fekete pulóveren.
Legjobb lesz elégetni őket, jegyzet
önmagának.
A tag holtsápadt, ahogy egy holtnak
illik, a vér fekete csíkokban száradt az arcára. A testet a gödörbe hajítják,
megvan talán három méter mély is, utána dobja a tag napszemüvegét.
Gergő lélekben jót röhög a föld
egyengetése közben. Még nem hallott a Hollywood felirat tövében elhantolt
hulláról.
A dombon lefelé baktatva is csak a távoli
főút forgalma hallható.
×××
- Ne haragudj.
- Szabadulj meg attól.
Gyújtásba teszi a kocsit – bérelt, főnök
állja, legalább ezt nem kell benzinnel fellocsolni – és kifarol vele. Sokáig le
sem veszi a szemét az útról, de túl nagyra feszül a csend. Iminek észrevenni
sincs ideje a rávillanó barna szempárt, mikor ismét rászólnak:
- Mondtam, vedd már le azt a szart.
- H…hogy?
Nem kellett volna hozni, így is rizikós
lesz a melót befejezni. És ha a ravasz másik irányba sül el… Ha nem csavarja ki
a csávó kezéből a stukkerét… ha lassú. Gergő kiszakad a fojtogató gondolatokból
egy igenis eleven, lélegző Imi hallatán. A társa kérdése aligha hangosabb a
motorzúgás mellett süvítő szélnél.
Szép, még mindig sokkos. A kormányra
markol.
Csillapodj, Szirmai.
- Véres. – Veti oda végül. –
Ráfröccsenhetett lövéskor. Jó lenne, ha nem találnák meg.
Végre eljut az agyáig és leveti a felsőt.
Hogyha Imié olyan lett, az övé sem lehet különb, pláne, ha ő fogta le a
csáveszt miután rájuk rontott. Laza a forgalom, megengedi magának, hogy kicsit
félrenézzen. Megtört jégkék szemek világítanak rászegeződve. Nyugtatnia kéne,
igaz?
Megelőzik.
- Ne haragudj – ismétli rekedten.
Szeme megint a pályán.
- Mér’ tenném.
- Elszúrtam a behatolásunkat. Helytelenül
jártam el.
Akaratlan is kineveti; a kacaja szárazan
cseng a fülében.
- Imrém, a mi szakmánkban nincs helytelen
eljárás. Hacker koponyaként több sütnivalót vártam tőled. Meg aztán… - Városba
értek, lassíts. Sikátor vagy parkoló?,
világvárosban ő is most dolgozik így először. – Első terepes munkaként így se
csináltad rosszul. Persze, sajnálom, hogy kárba ment a rendszerük feltörése,
mert erősíteni fogják, de –
- Megöltem egy
embert, Greg!
Imre kétségbeesett hangja pillanatokkal
később is visszahangzik az autó belterében. Gergő mélyet szív a fenyőillatos
levegőből. Nem lenne okos kiabálni.
- Mi
öltük meg – javítja ki hallgatag, és ez nem puszta szépítés. Egy lövés a
gyomorba, egy a halántékon át. Az ő lövése kegyelem volt, megkímélte a lassú
kínok közti kimúlástól a nyomorultat. A hotel parkolója lesz az, dönti el
közben és letér. – Fogd a pulcsid, van papírzacskó a kesztyűtartóban. A tetőn
majd elintézem – s ezt követőn lehámozza a saját felsőjét is.
Los Angelesben pólóban is kellemes az
éjjel.
- Hideg vízzel is kimoshatjuk – de úgy
tesz, ahogy mondták.
Greg csak fintorog és leállítja a motort.
- Kösz, de kösz nem. Nem kockáztatok. És
erről szót se többet a szobáig.
Egy szó sincs a szobáig, leszámítva az
odavakkantott bejelentkezést.
A liftben mostanság ismételten játszanak
zenét. Gergő arra tippelne R’n’B, Imi a combján dobolja a ritmust, ütés ütés
szünet ütés. Láthatatlan bináris kód pergedezik ujjai nyomán.
A szobájuk kellemes középosztálybeli az
ötödik szinten, egy ágyas. LA zsúfoltságához mérten egész elhagyatott környéken
állt a szálló.
Gergő leakasztja a bilétát a kilincsről
(nem kérnek takarítást), és kezdi érezni, az agya tisztul. Magukra zárja az
ajtót és célba veszi a mini hűtőt; cukor. Cukor kell, kántálja az agya ahogy
feltépi az ajtaját. Elégedetten nyög fel az első kanál mogyoróvaj után, ez
hiányzott, a mogyoró és a méz krémes keveréke, képes lenne befalni egy fél üveggel,
ha nem több.
Egy ismerős lépteken neszelő szellemalak
sétál el a fürdő elé.
- Lezuhanyozok.
Elszégyellhetné magát Greg a
habzsolásban, de mit tegyen. Idővel a sokk lemállik és ő is megérti, náluk
nincs kegyelem.
Megnyitja a hideget és hagyja, hadd
hűljön le minden egyes porcikája. A vér nem válik vízzé és Imre érzi, az erei
megfeszülnek a bőre alatt, vibrál a szeme láztól, a színek nem hűek önmagukhoz.
Csorognak a cseppek az állán, vérfoltos a tenyere, el fogja használni az összes
szappant; vörös a tenyere. Le kell állnia. Le kell állnia vagy egy réteget
ledörzsöl a kezéről. Rózsavörös a tenyere, a víz továbbra is jéghideg, a bőre
ugyanúgy felhevült.
Kristálytiszta víz csörög le a lefolyón.
Bíborlik a bőre miképp dörgöli az arcát,
egy cseppet se hagy magán. A tükörképét bámulva elmélázik; minden gyilkos ilyen
unottan pislog-e vissza önön magára. Pisztolyt formálva az ujjaiból
célkeresztbe tűzi tükörképe homlokát. Csettint a nyelvével, ki van biztosítva.
- Puff. – A fegyver elsül, képzeletében
füstöl is. A tükörképe riadtan néz vissza rá, de sértetlen.
Ha a halál ilyen
tárgyias, miért viseli meg az elkövetőt.
×××
- Felfogtam, OKÉ?
A tűz talán
túlzás volt. De kétséget kizárón szükséges.
Ropog és szikrázik, hamvasan omlik össze
a szétporladt ruhaanyag. A nedves textil és a benzin égő illata nem ismeretlen
számára. Lévén, sok éves munkagyakorlat. Bár belevághatná a lángokba azt a
kurva telefont is.
Fel-alá járkál a tetőn, a látkép kietlen,
egyedül néhány ott lebzselő madarat riasztott el eddig a hirtelen
dühkitöréseivel. Heh. Ennyit a nyugodalomról.
- Minket kértél fel erre, nem!? Dehogynem. Úgy oldjuk meg a melót, amiképp tudjuk… járulékos veszteség
mindössze… Nem érdekel, hogy nem volt bekalkulálva, tudod mi nem volt
bekalkulálva, hogy Engem dobsz fel mentőkártyaként erre az ügyre. Már rég
Koreában kellene lennem rendet tenni a maffiahálózatban ami félév alatt
elkorcsult de én mégis bevállaltam ezt, ne
is akard rám sózni a felelősséget. Te voltál képes beinvitálni az Imrét a
kiküldetésre, te buzdítottad, „Ó, a művészúr majd remekül megállja a
helyét”. Bullshit! Hagyhattuk volna, dolgozni a háttérben ahogy eddig is
csinálta, már úgy is piszok sokat besegített korábbi munkákba.
A főnöknek nem szokása a felelősség
vállalás, itt szakad el a cérna Gregnél.
- … MAJDNEM MEGHALT MIATTAD, TE FAROK.
Így nem beszélünk, mit nem képzelsz,
vissza a stílussal, de nem veszi fel; csak csavarja kifele a szavait a
nyakcsigolyájuknál fogva.
-… Nem mondtam, hogy küld haza.
Végigcsináljuk, ha már itt vagyunk és megszerezzük a papírokat. Csak, adj pár
napot… Francot, komolyan beszélek. Kettőt vagy hármat, nem mehetünk vissza
rögtön másnap. – Végre, enged a hangja és beleegyezik. Gergő oldalra pillant. A
betörésre alkalmas lopakodós garbója lelkesen serceg a lába előtt. – Mondjuk
ami azt illeti, lehet kéne pár új gönc is. Aham, természetes. Rendben.
A vonal megszakad és bámul üresen a
táncoló lángokon túlra. Lezuttyan guggolásba és morogva piszkálja a tüzet - egy
darabig nem is tesz mást, csupán mantrázza a baszdmegeket. Nem lehet több majdnem, nem és kész.
Mikor végre elégnek, a betonon szanaszét
tapossa, rugdossa a porzó törmeléket.
×××
- Alright – nyikkantja az ablak, s
egyszeriben egy Greg dugja be a fejét rajta. Csúszik ez az istenverte tűzlétra.
Puhán éri a padlót, a deszkás rutin
köszön vissza a könnyed mozdulatban mikor ismét benn áll a maguk kis
lakosztályában.
– Hát te meg mit csinálsz, Imrém?
Taratatatam, dalolja a klaviatúra.
- Ellenőriztem, a tűzfalukat. Már ami
maradt belőle persze. Most a biztonsági szerverbe lépek be – szünet. Megernyed
a válla és egy sóhaj szalad ki a száján. – Aaaa, de jó. A kamerák azóta is a
kilenc órai utcát veszik – hiába pityeg a tálca sarkában hajnali 02:03.
Tehát nem lett rögzítve, ahogy Gergőre
támad a Black Hound egy embere, megfosztva a társát a fegyverétől.
A tagjuk egy hiánya persze nem fog
jelenteni nekik semmit. Majd küldenek többet. Ez a gond a Black Hounddal.
Gyenge a biztonságuk, de átkozott sokan vannak és feltűnésmentesek.
- Az fasza.
- Az… - Még pár karakter. Meg is van. A
legtöbb hacker szereti ott hagyni a keze nyomát. Imi egy szimbólumokból épített
galambbal üzeni: Itt jártunk.
Ernyedten kattan a lezárt laptop. Füstös
szag csapja meg az orrát; a matrac megsüllyed, ahogyan Greg ránehezedik. Imi
fel se szusszan még, apró kuncogás surran el, és már köré is fonódik a másik
ölelése. Hogy milyen érzés. Elmondani nem lehet, ahogyan közel vonja és ő
mellkasának dönti a hátát. Nyugtató melegség önti el belülről. Mintha eddig nem
is lélegzett volna. Mintha eddig egy többtonnás víztömeg nyomta volna lejjebb,
és összébb. Azonban most. Most nem érez pánikot. Mi az a stressz?
A kétségek szétszéledtek. Szíve szaporán
verdes és élettel telten, a gyomra finoman rezzen, a hasán nyugvó karokban az
erek izgatagok, íratlan dalra zakatolnak előre, reményt keresően áramolnak
végig a testen és jutnak el egy pontba. Tán bele is szédül valamelyest az
agyába tódult endorfinba; feje a vállán pihen.
Egymásba ölelkezvén, így töltődnek
másodpercnyi időkre.
- Büdös vagy… - karcol a csendbe Imi
suttogása. Greg felhorkan, hogy kit zavar. Őt, például. – Menj el fürödni, hm?
Unszoló motyogás csiklandozza a vállát:
- Imi-Imi-Imi – akár egy álmos kisgyerek,
húzza inkább közelebb. Nyaka bőrén borostaszálak járnak nyegle táncot. Érzékeny
pontja ez, szíve is megugrik mikor puha ajkak súrolják tompán a hajlatát. Ejnye
no. Ez zsarolás.
- Hiába bújsz, füstölt sajt szagod van
változatlanul. – Nógatón megböki a szőke üstököt homlokával. Amaz csak felnéz
erre, hitetlen borostyánbarna tekintet, amit ráncolt szemöldök kísér.
- Az Isten áldaná meg a finnyás orrodat,
Imrém.
- Mit szépítsek? És amúgy is. Szerettem
volna elrakni a gépet mielőtt te jössz, és rátelepszel az ágyra.
- Hát telepesnek tűnök tán?
- Te sváb.
- Igazán?
Imi nevet, Gergő nem, és a gyomrába ismét
beredőzik a fantomfélelem, amire oka nincs, mindössze megjelent.
Szembefordulnak. Megint rájuk simul a csendesség, az a fáradtfajta. Elnyúltan
nézi. Egyebet nem tesz. Hálás az áhítat a szemében, amiért a másikat a
karjaiban, élve látja. Hozzáhajol:
- Örülök, hogy itt vagy. – Ami egy
hazugság konkrétan véve, képletesen érti, de a lényeget, azt közölte.
Valahára a mosdófülkébe indul és Imre még
akkor is érzi a mogyoróvaj sós és mézes ízét, amikor a szavai kontrollálatlanul
buknak Gergő után (ő a küszöbön áll, a mozdulatba fagy).
- Nem ez volt az első alkalom – a kérdés
kijelentés, szilárd magabiztossággal feszül meg a levegőben és szorul Gergő
torka köré. Gyöngén biccent, a hurok szertefoszlik.
- Nem.
Imit túlzás lenne, ha azt állítaná,
meglepte a felelet. Tudta ő ezt már anélkül, hogy valaha beavatta volna a H.C.A.-s
ügyködései ezen oldalába. A tény valóssága volt szokatlan az adott pillanatban.
Most még idegen súlyként nehezedik rá,
lehet napok múlva már meg is békél vele, és ki tudja. Majd egy nap ülnek egy kávézóban az ügynökség
tagokkal: Egyszer megöltem egy embert,
dobnák fel a témát. Ja, én is. Tök
jó, alapíthatnánk egy klubbot vagy valami, kötögessünk. Öltögethetnénk, ölögetés után…
Fáradt vagy Imre, pakold inkább azt a
táskát.
×××
A füle alatt Gergő szívverése egyenletes
ütemben lüktet. Úgy van Imire rácsavarodva lába-karja, mintha az élete múlna az
eleresztésén – és ki állította az ellenkezőjét.
Egy ember, bárki is volt éltében – abban
a kevésben -, azért hever több lábbal a föld alá ásva, hogy ő ma éjjel is
hallhassa dobogni a másik mellkasát.
Akkor este Imre végtelenül önzőnek tartja
magát.
×××
- Drop the gun, sir!2
Bang.
Attól még valakinek megcsúszhat az ujja.
×××
Imre jól játszik, ügyesen adja az
aranyosan értetlent, Greg meg is feledkezik pár milliszekundumra arról, hogy
éppen szerepben vannak.
Az angolja szép, bár kihallja az otthoni
brittes képzést, de nem gond, most pont nem ez számít. A tag beveszi, miért ne
venné. Ő karizmatikus ő meg Imi. Az Imre
drága.
Hát persze, hogy mosolyog a csávó.
Hát persze, hogy egyből megpuhul.
Ők csupán leltárazni jöttek. Nézze meg
nyugodtan, biztos értesítették már mobilon. Úgy van, befutott az az SMS, miért
ne tette volna, Imi dekódolta a számát és alig pár kattintásba került Gregnek
megüzenni a programváltozást a vezetőség nevében.
Rutin ellenőrzés, közeleg az újabb
kiállításhoz való átrendezés, apró elnézett formaságok, van ez így.
Most nem ő beszél, csak szemüvegben állja
a napfényt. Négyre gurultak be kocsival (ez már egy másik). Egy órájuk még van
is zárásig.
Röpke három nap lett a két nap
időkérésből, rekonstruálták magukat az első elbaszott kísérletből. Betörés
helyett megegyeztek, hatásosabb a beépülés. A főnök futára is tiszteletét tette
ez idő alatt néhány új ruhaféle átadása végett.
Iminek most zajlik a második tereptesztje,
túl jól is megy neki - maga se érti, mit várt. Színésztehetséget rejtegetni
kijelzők áldásos takarásában, ezen szempontból aljas önzés volna a részéről, de
kit érdekelnek jelenleg az érvei. A partner bravúrosan szerepel. A pultos
gyerek kedélyes vihogásokat gurgat, néha a fekete hajába túr, rokonszenves neki
a leltári papírokat kérő kékszemű fiatalember. Félreértés történt, későn szóltak – hangzik el újból.
- Shit happens though3 – von vállat
szánakozva a recepciós srác és Imi egyetért. Mindenki lehet figyelmetlen, nemde
bár. Kijáró jussaként veszi át a kulcsokat és a mágneskártyát.
- Thanks, man. Hope I see ya soon, have a
nice day! Oi, and careful with that cup on the corner.4
Imi az oldalán, és kinn is vannak az
épületből, Gergő üstökén táncolnak a délutáni napsugarak ahogyan felé biccent.
- You’re too kind, pal.5
- Ajj már – pimasz mosoly a hangjában, és
átpasszolja a kulcsokat. Csilingelnek, Greg röptében elkapja marokra a csomót.
– Tök jó fej srác.
Greg mindössze fintorog. A raktártér két
tömbbel arrébb van, amíg Imi a mágneskártyával bíbelődik, ő felvonja fél
szemöldökét:
- Tök jó fej srác, hah?
×××
Kicsit képen törli a csalódás, mikor nem
egy 51-es Körzetre hajazó hangár fogadta a Paramount Studio raktáraként, az
álomgyár kellékeivel teletömött deszkadobozokkal megpakolva.
Nem, ez a hely kisebb és zsúfoltabb. Még
Harrison Ford sincs elrejtve valahol de ó,
hát csak nem?
Egy Spielberg szektor, fóliában hever az
ikonikus régész ostora a szemben lévő polcon. E.T. hiába mutogat fénylőre
lakkozott gyűrött ujjával – nem az amit keresnek. Valami meglapulva csipog.
Dologra, és úriemberi barbársággal esnek neki a modernkor
műkincseinek.
- Gyé, volt Monroe kiállítás is – robban
be a kotorászás alapzajába Imi, valahol két sorral mögötte lehet. – Hmpf,
Kennedyről bezzeg nincs karton figurájuk.
- Talán egyszerűbb lenne – itt a mondat
félbeszakad egy, majdnem az arcába zuhanó roxforti meghívó lavinának
köszönhetően – az élet, ha tudnánk is, hogy mutat, amit keresnünk kell.
- Nos, bent azt mondták, „pofás szürke
dosszié, cikornyás betűkkel”.
- Hát ez fenemód kreatív. Na, nem mintha
nem illene a szerzőjéhez.
- Igen, ezt az irodában is megjegyezted.
- Valóban?
- Épp így.
Még mindig közép
jó a humorom, konstatálja gondolatban. Greg
eltántorodik a kijelölt szekrényétől, áll a plafont verő vasoszlopos
polcfolyosók között és pörgeti a fogaskerekeit kisterpeszben: ha élet-halál kérdését rejtő mappa lennék,
hová bújnék?
- …Megvan.
Már-már eltűnni
látszott a kartondobozokból köré épült labirintusban. Imre kirakodta
mindegyiket, (a leltári adatokkal szarra se mentek) feltúrta, átásta, szakállát
tépve rendszerezte és most azt hitte felordít, valahogy mégis sikerült suttogni
helyette. Kettéváltak ez idő alatt, de Gergő most mellé verekszi magát a
káoszon keresztül, és a bizonyosság kedvéért kérnie sem kellett, Imi nevetve
remegi a szavakat újból:
- Megvan!
Sercegnek a lapok, néhány nyomtatvány,
többszörös táblázat és személyes következetések, szemei bőszen falják a
sorokat, lapoz-lapoz-lapoz. Betűről-betűre rögzülnek az adatok, kizár mindent.
Beállt transz.
- Úristen. Tudom, mi ez. Gergő, ez – elkuncogja a mondat végét, a
tudás ereje a kezében kétségbeejtően hihetetlen. Kész terv íródik az agyában.
Nevet vagy sír.
Kacag, bizonyosodik meg Gergő, a kacaj viszont
egyszeriben abbamarad, mert azt keresztbehasítja egy fenyegető sípszó. Egy
momentum erejéig a fülükben is mindössze a géphang füttyszava verdes. Örömre
nincs idő, az eufória porként lepereg:
- Mi az Isten… - Az óvatosság hasztalan
már, Gergő tépi a kartont, a sípolás bömböl és szaggatja a dobhártyát, éles
hangjában a káröröm frekventál.
– Ó basszameg. – Megvan a mocsok. Egy kurva mikro lehallgató.
(- Nem nem nem nem)
– Ez a Black Hound. Mégis megelőztek.
FUCK! – hiszen már mindegy, miért ne üvöltsön, üvölt formázatlanul, érthetetlen
hangokat, szilánkok maradnak csak a szerkezetből talpa alatt.
- Nem nem nem nem-
Zavarodott tudata ködként tágul Imi
szemei elé, a kudarc és a düh füstje homályosítja el az elméjét, messze zúg a
Gergő hangja:
- Ne csak állj, gyere!
Gyere már.
Kézen ragadja. Dobozok félrekúrva az
útból, ne csak rohanj, gondolkodj is
cseszd meg. Hányan lehetnek? Itt vannak egyáltalán vagy csak kiment a
riasztás? A hangár több szintes, ha talán felmennek.
És ha ők
is fenn lesznek?
- Nem
hiszem el! Ez lehetetlen, folyamatosan figyelve voltak, képtelenség nem fogadom el!
- Imre könyörgöm, csak gyere – a mondat
vége kifullad, Greg majdnem frontálisan ütközik az ajtóval. Nem érnek rá erre, pisztoly az övön, a francba is, ne
legyenek túlerőben. Matat. – Hol vannak a kulcsok?
Adrenalintól megsüketülten gesztikulál,
rá se hederít, Gergő maga a kétség, Imre csapong:
- Ennyire
vagyunk a munka befejezésétől Greg, nem futamodhatunk meg most!
- Ki kellett volna maradnod az egészből!
- Nem
hagyom elbaszni az utolsó bizonyítási lehetőségem.
Nem érti. Rábámul de nem érti a szemeit.
A kulcs viszont végre, nála, a zárban, fel a tetőre. Vagy.
- …Ne.
A hajába tép, ez nem lehet, talpak
dobbannak kanyarokkal feljebb és kiabálástól rezegnek a betonfalak. Ezek
parancs alapján jönnek utánuk bassza meg.
Érzi a szorítást a bőrén, kézen fogják,
hófehérek kézfején az ujjbegyek, érzi, hogy mindkettőjükbe begyűrűzik a
félelem.
Most Imre vezet. Hátraarcban, még talán a
parkolóba idő előtt kiérnek. Nem nagy táv, nem lifteznek, lépcsőn
rohannak, még meglesznek, kinn lesznek,
kocsiba vágódnak és kihajtanak az első reptérig ahol vannak ügynökségi emberek.
A fordulóban épp nem vágódik el, sikolt a
cipő talpa a csempe járólapon. Ha feljutottak egy gépre onnan már rendben
vannak; viszik a központba a cuccot és közük nem lesz ehhez az egészhez.
Hajkurásszanak másokat. Kilépnek, ha amaz
is megtehette, akkor ő pláne.
- Come out with your hands up!6
Mivan. Már célban a kijárat – ezek körbevettek, ó az istenit:
- Imi! – visszarántja a
karjánál fogva, szinte könyörög. – A pisztoly.
Torkában verdes a pulzusa, Imi
céltudatosan rúgja ki maguk előtt az ajtót, ám a cél és a tudat is
szertefoszlik; kicsapódik az ajtó és beléhasad a pillanat.
- Put your weapons down. You are
surrounded.7
Görcsösen zsibbad, pisztolyt szegez maga
elé, minek.
Feketébe öltözött mellényes rendőrosztag
kerítése állta körbe a területet, sisak, barikádhoz rendőrautók, (feltehetőleg)
kibiztosított fegyverek – hisz mi kellhet még.
Szeme cikázik és kalkulál, keresi a
lehetőséget az esélytelen helyzetükben. Ezek nem rendőrök, de nem is emberek.
Imre háta súrolja a lapockáját, szüntelen fedezik egymást, bár célja nincs;
minden ólmosan megvillanó védelmi sisak vak pillantása őket kémleli.
- Tedd… le… - rá se néz, úgy sziszeg.
- De azt mondtad…?
- Nem érdekel, mit mondtam. Tedd le a
fegyvert – és ő is leengedi a kezét. Ezek
mindjárt meglékelnek. - Nincs sok időnk – megizzad a koncentrációban.
Nem lát nem kibiztosított fegyvert.
– Tárgyalni nem fogunk tudni. Nálad van?
Nyel. Ha pislog, szédül; egy gondolat
kezd a fejébe szállni.
- … Igen.
- Remek. Amikor el fogják szedni – mert
elfogják - utat lövök a kocsik felé.
Tőle balra saccolva húsz lépésre álltak,
arról a legközelebb. Ott még el is tudnak futni. Ott még meg is tudják úszni.
- Te teszed le előbb. Amikor én
lehajolok, azzal jelzek.
Sok idejük nincs, a másodpercek azonban
így is elnyújtott léptekben menekültek előlük.
A kérésnek eleget téve dönt és görnyed az
Imre, a földre ereszkedik, Gergő szemei szuggerálják a keskeny markolatot Imi
kezében, még mindig Imi kezében. Még mindig
a kezében. Miért van még a kezében,
amikor rég a földön kéne heverjen. A mozdulatsor irányt vált és a keze a
fegyvertok felé halad - mit csinálsz – belehelyezi,
tépi a cipzárt s másik keze már a zsebébe süllyed. Tenyerében fémesen csillan.
Tekintetük találkozik.
Imre szemei kéke háborodott.
- Imi? Mit csinálsz?
Esztelen elszántság domborodik Imre
hangjában.
mit
csinálsz
imre
- Kimentem magunkat.
Hideg lángcsóva táncol az öngyújtó fején.
- Hát nem érted most se? Tudom, ami nekik
kell.
Győzedelmi fáklyaként emeli feje fölé a
sistergő lapokat. Ezzel a játék is eldőlt. Imre lecsapta az utolsó bástyát.
- Mi
a faszt csinálsz?
- Sérthetetlenség, érted? Ha ez megsemmisül, szükségük lesz ránk. Nálam van. Itt.
Mutató- és középsőujja pisztolycsövével
megkocogtatja a halántékát.
Körbenéznek,
döbbent zavar zörög a tömött sorok
között.
Ilyen esetre úgy fest nem szólt parancs.
Gergő utána akar kapni, egésszé gyúrni a szállingózó hamvakat, visszafogni,
elkerülni, leállítani. Megállítani.
- Everything is up to me now! I’ve
clearly memorized the documents. Take us to the lead, and we can discuss the
details in privacy, shall we?8
Nem felelnek.
- Megmondtam, hogy meg tudom csinálni.
Tébolyult görbe a vigyor Ime arcán és
nevet és nevet és hörögve röhög.
És ekkor jött a bang.
Meginog, tántorodottan meghátrál. Élénkvörösben
szivárog a lábszára. A lövés hibás volt és ösztön vezérelte, semmint céltudat,
így érhette a találat őt, s nem Greget.
Elfelejt kiáltani mikor újabb lövés éri.
Gergő üvölt és Gergő fókusz nélkül a
tömegbe lő. A sorfal omlásnak indul, a töltények oda-vissza cikáznak.
Vért köhög.
Stroboszkópos villanásokban lát.
Még szilánkos kacaj csörömpöl a
hallójáratában, a levegő ropog, füstös marokkal fojtogatja Gergő gondolatait.
Agyáig már alig jut el a sebekben lüktető fájdalom.
Nem lát, a szeme csak veszteglő lázban
képzeleg, darabos mozdulatokkal keresi-kutatja a másik sejlő testét;
mozdulatlan.
Hullamerev.
Az összemosott morajokba egy új hang
csikordul be, fékcsíkot rajzol.
A furgonok fényszórói szemcsés lepellel
takarják le a vérbe fagyott alakjaikat.
Gergő hangja kiabál.
- SHUT IT DOWN, FOR GOD’S SAKE!9 TÜZET
SZÜNTESS, BASSZÁTOK MEG!
×××
Dühös zihálás
aztán kienged.
- Ízléstelen.
- Nem gondoltam volna, hogy homofób vagy.
Vagy várj, de. Csak aztán megismertelek.
Márkás cipőorr böki arrébb Gergő
élettelen és kopaszfoltos homlokát. Két hang társalog, mintha csak magában
beszélne.
- Hülye, nem úgy értettem. Az érzelmek, érzelmek. Ott rontotta el.
- Ó, megszólalt a szakértő. Mellesleg, ha
így kiismered magad ezeken, akkor minek őket bérelted.
- Nagyon humoros hangulatodban találtalak
úgy érzem, nem is tudom cseszd meg. Talán mert valaki volt olyan kis utolsó alja genny, és visszalépett a
szakmából, ami hadd jegyezzem meg öregem egy életre szól, de hát nem. Valaki
belefáradt. Karriert akart – gunyorosan a képébe röhög, meg sem próbálja
visszatartani. Nem teszi boldoggá. – Amúgy örömmel hallottam a filmes
jeleneteid törlését.
Klónnak köszöni szépen, ennyi sértés egy
kalapban bőven elég volt. Feszkót levezetendő cibálja a dzsekije cipzárját.
- Dögölj meg te is, viszont kívánom. Ha
sértegetni hívtál ide azt az irodádban is elintézhettük volna.
Gazdag a világ minden szánalmával sóhajt,
tenyere helyett a szavaival törli képen.
- Igazad van, végül is egyszer sem
próbáltalak elérni és behívni, rábeszélni téged még egy utolsó munkára az
ügynökségnél, bocsásd meg kegyetlen, helytálló,
őszinte szavaimat.
A bőrkabátos doppelgänger megmasszírozza
az orrnyergét; ez így nem vezet semmire.
- Hallod légy már olyan jó, és magyarázd
már el mire kellett volna ellopnom az iratokat.
- Drága lombik-fivérem – már ahogy
kimondja, megbánja a szófordulatot, korrektál -, Klón. Emlékszel a díszhalra az irodámban?
- Dereng valami kopoltyús színes masni,
ja.
- És meg tudnád-e mondani, az évek alatt
hány hal fordult meg ott és cserélt helyett az előtte felfordulttal?
Klón sose rajongott az ilyen és ehhez
hasonló kérdésekért, de nem is baj, mert nem vártak tőle feleletet. Gazdag klón
fontoskodva nyakkendőt igazít, mielőtt magyarázattal szolgálna.
- A helyes válasz pont ez, hogy
halványlila büdös gőzöd sincsen róla, mert nem fontos, csak a hal állandósága.
Ez nem egy kis kedvenc, ez egy dekor, nem bír jelentőséggel. És erre lett volna
szükségem nekem is.
Szünet, ide kéne egy mély levegővétel
vagy akár egy szál cigit is elbírna a szervezete, de ennyire ne gyalázzunk
hullát.
- Vágtázó tudósaimmal olyan ügynököket
akartunk klónozni, akik befolyásolhatóak, idomíthatók; akiknek nincsenek
személyiség jegyei, nem úgy, mint a korábbiaknak.
Könnyelmű kanyarulatot véve sétálni
kezdtek Gazdag hanyagul leparkolt kocsija felé. Feszélyezőn hatott Klónnak az
ilyen beszéd.
- Maham, kösz.
- Ugyan. Az
egészséges önkritika mindenkinek elkél - villantja meg cápavigyorát. - Es ez
koránt sem jelenti azt, hogy a többiek ne töltenék be megfelelően jelenlegi
szerepüket az ügynökségnél. Ó, nem. De nem egyedi a felvetett problémám.
Rövid kis útjuk
végére érve, az öltönyös a motorháznak támaszkodik; ráérőn nézik ketten a
hátrahagyott jelenetet. A mentősök
sziréna kíséret nélkül futottak be. Céltalan lett volna a sietség, a halál, és
az oka is nyilvánvaló volt. A mentő persze nem helyi, kész katasztrófa is
lenne. Belső embereket rendeltek ki. Klón mélán, oldalt biccentett fejjel
figyeli ahogyan öntudatosan suvickolják a betonra szivárgott vértócsát. Az övé
is, valahol átvitten, értelemben és genetikailag is. Nem tudta megszámolni
mekkora tárat eresztettek beléjük. Öt, talán hat golyó fejenként? Fejetlen
mészárlás, mindenesetre. Vajon ha hamarabb fut be…
-Tősgyökeres
tagja vagy a szervezetnek így gondolom, mondanom se kell, hogy nem hangzatos
neve miatt lettünk Hollywood Crimes
Agency - kanyarintja fel Gazdag a félbehagyott gondolatmenetet, Klónt az
orra alá dugott fémdobozka szakítja ki elmélkedéséből. Itt már van gerince
rágyújtani egy cigarettára. Bólintással köszöni meg a felajánlott szálat.
- Hogy ne tudnám.
Hanem mert Hollywood tele van
klónokkal. - rezeg
egyöntetűen a felelet. Szentimentális összepillantás következik ami egy
másodpercig se áll fenn, Klón kitér belőle ahogyan tüzet kínál.
-Zooey Dechanel
effektus, Matt Damon pótlékok, Michael Cera egyedfejlődés és napestig
sorolhatnám. Tehát, a technikája messze nem ismeretlen a rémálom gyár világában
(gyár, ez is, nevetséges, hogy senkinek nem esik le mennyire gépszalagon
legyártott manufakturalizált üzem termeli a színész utánzatokat); a tökélyre
fejlesztett változatát mégis csak egy ember alkalmazta ez idáig. Kalapos
cimboránk, s egyéb rémek ősatyja - a szája mosolyog, Gazdag tekintete azonban
ölni kész. Nem előre tervezett drámai szünetet tart, amíg kifújja a füstöt.
-
A jó…
-
A jó öreg Burton.
Hümmög,
Klón nem épp így tervezte befejezni a saját mondatát, de ez is megteszi. Egy
kevés hamut pöcköl a lábuk elé. Gazdag klón egy karcosat felsóhajt.
-
Miután a vén róka létrehozott minket, két dolgot baszott el: képes volt engem
futni hagyni, téged meg lepányvázva megtartott alászolgájának (- A balfasz.) és
sikerült neki felügyelet nélkül feledni a többiek inkubátorait, így ők váratlan
ütemezésben tértek magukhoz és jöttek napvilágra. Ez persze az ő kára, nem a
miénk. Legalább is nézőpont kérdése. Egyetlen egy dologhoz azonban volt esze
annak az utolsó rohadéknak, még pedig hogy másolat nélkül őrizte a procedúrát
jegyző iratokat.
Klónnak
ennek hallatán sikerült úgy felkapni a fejét, hogy nyaka beleroppant, de ezt
éppen leszarta.
-
Tehát akkor ami ott elégett, az...?
-
Nem – hörgi frusztráltan, s olybá
tűnik a szemöldökét kezdi lassan lemasszírozni a helyéről – és innentől fogva
válik igazán dühítővé a dolog. A létrehozási folyamat jegyzetei nálunk vannak,
most már. Kutyabajuk.
Nem
nevet a saját szóviccén.
- Nézd – csapja össze hirtelen a tenyereit.
Klón ebből sejti, a beszélgetés végre konklúzióhoz ért. - Több mappája volt, te is tudod, én is tudom,
láttuk. Te meg én már láttuk. A genezis mappáját még pár éve lenyúlták tőlünk,
ekkor szerveződött össze derült égből a susogó kabátos Black Hound. Ne nézz így, tudod azok akiknek a sötét,
borzas puliképű alak a vezetőjük és állításuk szerint zenében utaznak, de
könyörgöm, ki az aki Hollywoodban színtisztán utazik bármiben is? Ne nevettess.
Klón
nem bírt ilyen szándékokkal.
-
Mindegy is, mellékvágány. Nyilvánvaló okokból eredően nem sikerült nekik
teljesen elsajátítani a klónozást, csak a fogalom köznapi formájában, miszerint
az addigi két bárgyú beosztottjukból lett több száz ugyanolyan, ész és jellem
nélkül. Én magam ezt kezdetben röhejesnek tartottam, ám aztán átfutottam a
H.C.A. ügynöklistáját és eltöprengtem. Mert hát ki ne vágyna pótolható
bérencekre? Akik nem robotok, tehát nem igényelnek karbantartást, akiknek
finomhangolt és minimalista a jellemtáruk így nem igényelnek magánéletet és
pénzügyi ellátást. Akikkel szabadon dolgozhatsz, és úgy szortírozhatod őket
szekcióról szekcióra létrehozáskor, ahogyan a telefonban állnak az előre
generált SMS válaszok. Klónok tárgyalásra, klónok csempészésre, klónok betörésre,
privát ügyintézésre.
Figyelmes
hallgatása közben Klón eltökélten kutatott az emlékezetében olyan alkalom után,
amikor ennyire elkeseredetten lelkesnek látta a másikat de nem lelt rá példát.
-
Akkor gondolom ez lett volna a díszhal-effektus.
-
Pontosan! – vágja rá Gazdag és csettint, rámutatva az ügy jelentőségére. –
Leváltható és veszteséggel nem járó beosztottak. Tökéletes kiegészítést
jelentettek volna az annak idején Szirmai által összecsődített piti kis
bűnszövetkezet jelenlegi munkás állományához, ami most is csak amiatt van azon
a szinten, ahol, mert átvettem az irányítását.
-
Elég lesz már, ennyi öntömjénezéstől megfulladok.
Hoppá.
Ez volt az a kijelentés, ami a legőszintébb kínmosolyt csalta Gazdag arcára.
Megfulladni, na:
-
Látod, ez az ami nem tudjuk megtörténne-e, vagy sem.
Ez
összezavaróan hangzott. Klónnak hosszúra nyúlt pillanatokba kerül mire
összeáll, mit is ért ez alatt. Nem kell megkérdeznie.
-
Az Omega névvel csúfolt mappáról nem olyan régen szereztünk tudomást. –
Észreveszi, Gazdag hangszíne egyszerre fásultabb árnyalatba váltott. Szavai
fáradtan sorakoztak egymás után. – Igazából több szintű küldetés is volt
ráállítva, végül nem egy ügynök és nem is egy klón, hanem az Imre lelte meg. Na
persze, csak azt, hol tartják, tehát képletesen.
-
Imre?
-
Az informatikai részlegről, igen. Gergő hozta be, ki más. Erről később. A rizikót
az jelentette, hogy nem csak mi fedeztük ezt fel, hanem a Black Hound is szagot
fogott, és versenyhelyzet alakult ki. Mit is beszélek; az állandó jelleggel
fenn állt, éppen csak ezzel ért a csúcsra. Nekik informatív előnyt jelentett
volna, mi azonban végre kialakíthattuk volna az eddig nem létező önvédelmi
stratégiánkat.
Ellöki
magát az autótól és járkálni kezd, monológja közben sem felejti ki örökérvényű
gesztikulációját:
-
Ugye már említettem, Burton őrült
zsenialitásnak vélte a másolat nélküli adattárolást. Az előkerült akta
segítségével ki tudtuk volna aknázni az eddigi kétségeket a rendszerünkben;
végre fény derült volna arra, mi a gyengepontunk, hogy mitől üt be a big
finish; érted te.
A
megsemmisítést semelyiküknek nem volt
kedve kimondani.
-
Próbáltalak elérni, de zsákutcákba futottam minden egyes esetben. Arra jutottam,
biztosan szarsz bele az egészbe magasról, ezért fogtam és Gergőt küldtem rá az
ügyre, ami eredetileg partner munkát jelentett volna. Bétát és klónt együtt nem
küldhettem, mert az már önmagában bukás. Olyan csapatot akartam, amiben
valamelyest de megbízok. (- Ez hízelgő.) Így sikeredett őket ketten
összeállítanom, miután Imre jött, és készakarva kérte a kinevezést a posztra. –
Megtorpan, és szánóan fejet ráz. Suttogásba halkul: – Az a két hülye.
Gyötrőnek
hatott a felismerés, hogy Klón a burjánzó gyászt nem tudta átérezni. Ó, a
veszteséget az utolsó porcikájáig tisztán érzékeli, de inkább a
kétségbeesettség, mintsem a fájdalom ezen fajtája tölti meg a gondolatait. Gazdag
ebből mit sem észlel. Még utoljára hozzáteszi:
-
Minden, amit valaha tudhattunk volna a működésünkről és a limitjeinkről, most
itt terjeng, széthamvadt porként körülöttünk.
Szórakozottan
táncoltatja ujjait a levegőben. Mint egy rossz poén, amiből kihagyták a
csattanót.
-
Szokatlanul csendes vagy most, azt vettem észre.
Klón
csak vállat von, izmai ólomsúlya ezt megnehezíti.
-
Talán mert szokatlan helyzet elé kerültem.
-
Az igaz – biccent, és még utoljára visszapillant a tetthelyszínre. Gazdag
minden szavával azon van, hogyan tudná kívülállóként kezelni a fejleményeket.
-
Munkatárssal kikezdeni mindig átkos. Hosszútávra. Az is volt és az is lesz.
Sose támogattam.
Hígan
csordogáló hazugság ez, így válasznak erre Klón egy sokatmondó pillantást küld,
mint aki egy történetet várna a kijelentés mögött. Gazdag azt hiszi egy olyat,
amit nem ismer. Nem tudja, hogy ellenkezőleg; Klón egy már agyonunt ügyletre
gondol.
-
Nincsenek titkaim előtted. – Töprengve toporog, nyomatékot keres. – Értelmetlen
lenne. A legnagyobb titkomat meg most küldtem a másvilágra.
Szentimentális
némaság üli meg a beszélgetést. A szótlanságot bamba révülés kíséri.
Gondolkodnak, tehát vannak – de meddig. A halál, mint olyan, most kezdett el
valós fenyegetéssé formálódni.
És nem tudni miképp következhet be.
Nem
beszéltek össze, de sikerül szinte egyszerre eltaposniuk a feleslegessé vált
csikkeket. Jobb napjain talán felszedné, de Klónnak olyan ritkán van, és ez a
mai még indulni se tudna a címért a futamban.
Rögtön
ezután zár kattanás üti meg a fülét s
mire odanéz, az öltönyös már félig a kocsijában is ül. Nemzetközi jele ez
annak, hogy a társalgást lezártnak tekinti.
-
Vissza kell mennem a központba – szabadkozik. – Nem akarom megtippelni se, ez
most mennyi papírmunkát fog szülni.
Hátrébb
lép, egy gázolás most nem jönne jól. Igaz, az autó még be sem indult.
Ilyenkor
szokás búcsút venni, azonban Gonosz Klón ráeszmél, ő nem szokott búcsút venni.
-
Szerinted ezek után mi lesz a regenerálódásunkkal?
-
Gőzöm sincs, majd megégetem magam és értesítelek, ha úgy maradtam és még
nagyobb hólyag lettem.
Szarrágó
vigyorával felnéz rá a lehúzott ablakon keresztül. Egy ütem erejéig még
találkozik a két egyforma tekintet, de Klón szinte azonnal kerülni kezdi. Talán
kezet foghatnának, de az elcsépelt és amúgy is, Klón a mancsait a zsebébe
süllyeszti.
Ám
legyen.
-
Komolyan nem értem, hová tűntél el.
-
Dolgom volt.
Gazdag
elsőnek úgy tűnik, viaskodik egy éles visszaszólás kieresztésével, de nem.
Engedi.
Legyint.
Ráhagyja.
Lehelet
gyenge duruzsolással éled fel alatta az autómotor, a visszapillantó tükrében
viszontlátást int. Klón nem teszi.
Rückverzbe
vált, végül kikanyarodik. Mégis, nem hagyja nyugodni utolsó ötlete.
-
A francba is.
Gazdag
a műszerfal után nyúl. Kivár, feljajdul. A kis szivargyújtót az ülések közé ejti.
A bőre megpirult, de még kivár.
Nem
történik semmi.
-
Áh!
A
zsebéből előkerült kis kés élesebb, mint az emlékeiben élt, szűri le az
egyértelműt. Gyöngyözve hagyja el frissen serkent vére a tenyerét. Meg kellett
tudnia. Látni kellett a saját szemével, mielőtt útnak ered.
-
Muszáj tovább keresnem.
Az
utcasarkon áll egy régi vágású közlekedési lámpa - értendő ezalatt, hogy a várakozást
lerövidítő gomb a póznán már kopottas. A felirat olvashatatlan lenne, ha Klón
nem tudná, mit jelképez.
Látni
akarta a végkifejletet, ám ahogyan az sejthető volt, ez egy újabb példázat rá,
hogy egy dimenzióban csalatkoznia kellett. De hát hol volna ő hű önmagához, ha
megoldás nélkül nyugodni merne?
Kivár.
Ugrásra készülő rugózásba kezd.
Árnyéka
himbálózik a zöld fényben.
-
Ellen? – a kérdés nem visszhangzik a házfalakról, ebből rögtön tudja, a portál
máris működésbe lépett. Begyógyult kezével a PRESS TO TIME TRAVEL10 gombra
tenyerel. - Tovább!
Vége?
Az angol dumák:
1: Jöjjenek ki feltartott kézzel. Fegyvert letenni. Körbe vannak véve.
2: Dobja el a fegyverét, uram!
3: Szar helyzet, megesik az ilyen
4: Kösz haver. Remélem még talizunk, legyen szép napod! Jaj és csak óvatosan azzal a kávéval a pult sarkán.
5: Túl kedves voltál, ember.
6: Jöjjenek ki feltartott kézzel!
7: Fegyvert letenni. Körbe vannak véve.
8: Minden tőlem függ mostantól! A dokumentumok tartalmát pontosan memorizáltam. Vigyetek minket a vezetőtökhöz, és megtárgyalhatjuk a részleteket bizalmasan, megfelel?
9: Fejezzék be, az Isten szerelmére!
10: Időutazáshoz csak nyomd meg
1: Jöjjenek ki feltartott kézzel. Fegyvert letenni. Körbe vannak véve.
2: Dobja el a fegyverét, uram!
3: Szar helyzet, megesik az ilyen
4: Kösz haver. Remélem még talizunk, legyen szép napod! Jaj és csak óvatosan azzal a kávéval a pult sarkán.
5: Túl kedves voltál, ember.
6: Jöjjenek ki feltartott kézzel!
7: Fegyvert letenni. Körbe vannak véve.
8: Minden tőlem függ mostantól! A dokumentumok tartalmát pontosan memorizáltam. Vigyetek minket a vezetőtökhöz, és megtárgyalhatjuk a részleteket bizalmasan, megfelel?
9: Fejezzék be, az Isten szerelmére!
10: Időutazáshoz csak nyomd meg
NA, hát helló!
VálaszTörlésMegigértem, szóval itt vagyok, és ez számomra is meglepő, hogy ezt ilyen gyorsan sikerült összehoznom. Mármint a magam mércéjével nézve gyorsan, és tudom, hogy egy ideje már kint van, de most vagyok szabin és most van hozzá idegzetem.
Továbbra se tudom, hogy milyen hosszú lesz ez a hsz, és mennyire összefüggő, bár kit akarok becsapni! Retek hosszú lesz és kurvára összefüggéstelen, köb a gyökön káromkodással. Élvezd :”D
Real Pershon ship, oké, akkor most leülök és jegyzetelek :”D Mintha alapból nem azt csinálnom, a szöveg mellett meg van nyitva egy Word is :”D Kell és szükséges. És magyaritottál, Köszönöm, hogy gondolsz az olyan szerencsétlenekre is, mint jómagam és megkönnyítetted az értelmezést .3
Ja meg még csak annyit: A cím még mindig baszott menő.
De most már ténleg kezdem. Annyira izgulok!
Basszalak meg már téged is, hogy itt mindenki ilyen jól ad át hangulatokat. Ez így első ami beugrik, tetszik, hogy az egész olyan visszafojtott csendes, olyan néma „hűbaszdmegmostmivan” jelleg, és azért külön jár a pirospont, még mindig, hogy az elején ásunk hullát. Szeretem ezt a Columbo módszert :3
„Imre szótlan, Imre erős, Imre retteg. „ Kedvenc mondatom a bekezdésből, és vissza kell fognom magam, és nem mindent kiemelni, mert sose lesz vége.
Én tudtam, hogy ez menő lesz, de úgy érzem indokolatlanul menőbb, mint vártam. Ja ésazok a szépséges tőmondataid :3 Mivel itt nem szidhatlak a térközökért, ezekért foglak 😃
Imhrének kéne egy sokkpokróc, szerencsétlenem, annyira át tudom érezni a sokkját, Szirmai meg egy paraszt. Nem ám a gyilkosság, frászt, hanem hogy elbaszták a rendszer feltörését.
És olyan jó tőled végre ilyen hosszú novellát olvasni! Meg általában novellát .3
Szeretem a verseidet, meg az egyperceseidet, nem az, de ez tényleg hiányzott már.
A sztorit meg olvasom, és azért nem emelek ki semmit, mert még egyelőre én se értem, hogy mi van, mi történt és miért és minek és kérdések mindenhol kérdések. Tetszik :3
Törlés„Ha a halál ilyen tárgyias, miért viseli meg az elkövetőt.” Ez már most a kedvenc mondatom, kihimezném faliszőnyegnek is akár, nagyon mély, nagyon okos, nagyon tetszik.
Meg az egész jelenet, zseniálisan visszaadod, szeretnék tőled még krimit olvasni, úgy döntöttem.
Imrét meg sajnálom. Vérzik a szivem a gyerekért.
Utálom, hogy ilyen hangulatosan irsz. Ezt még párszor el fogom mondani, mert így van és kész. Ez a telefonbeszélgetés is mi volt már?!
„Imi egy szimbólumokból épített galambbal üzeni: Itt jártunk.” TURBÉK, TURBÉK MOTHERFUCKER! „indokolatlan befanolás”
Óóóóh, hogy utállak. Oké, engem aránylag könnyen meg lehet vásárolni, de ez akkor is szép, és teljesen felesleges volt, ha emiatt érzetél kétséget, mert EZ JÓ. És tetszik. És aaahhhhhwwww *–* Nagyon szép és nagyon megnyugtató. Főleg megnyugtató. Nem tudom, de ez így megnyugtat. Oké. Jár a lembas.
„- Az Isten áldaná meg a finnyás orrodat, Imrém.” Meg ne kérdezd, de a hangodon olvastam. Nem tudom, hogy ez jó, vagy rossz, vagy szimplán ennyire sokat tudtunk most találkozni, hogy a fejemben maradt a hangod. Határozottan ez utóbbi.
„- Te sváb.” Fulladj a Plattenseebe!
„Egyszer megöltem egy embert, dobnák fel a témát. Ja, én is. Tök jó, alapíthatnánk egy klubbot vagy valami, kötögessünk. Öltögethetnénk, ölögetés után…” Ezen csúnyán felröhögtem. :”””DDD Támogatom az ötletet :”D Vidám dolog lenne.
Amúgy oké, vágjuk már, hogy ügynökségi tagok, de még mindig nem értünk sokat, és szerintem ezt is el fogom mondani még párszor.
Ahahahanyira szeretem, hogy Iminek problémái vannak ezzel az egésszel, hogy ölt, mert ez így nagyon szép ellenpélda arra, hogy ez nem olyan menő meg könnyű dolog. Hiteles vagy jávorom.
„Az Imre drága.” AZ IMHRE DRÁGA! Ez egy alaptétel, hogy az Imre drága és nem lehet elégszer kihangsúlyozni.
„Most nem ő beszél, csak szemüvegben állja a napfényt.” Baszdmeg, imádom a szófordulataidat.
Szeretném tudni, hogy MI VAN. Nem érdekel, hogy kiderül, én most szeretném tudni.
Phu, hát romos raktár átvizsgálása még sose volt ennyire érdekfeszitő. Minden gúny nélkül, valóban jól sikerült. Na, de mi is az ami meglett? „olvas tovább”
MI. TÖRTÉNIK. ITT. Szeretném tudni. NAGYON.
A menekülős jelenet is nagyon szép, átjön az adrenalin meg a kétségbeesés.
Komolyan? KOMOLYAN? Ó a picsába már, gyerekek, ez így nagyon nem lesz. „aka körbevették Imiéket, ő meg szorít nekik”
őőőőőőőőőőőőőőőőőőőő... oké, ezekre se csak a körzeti gyalogos járört küldték ki. Mi a rossebb lehet ilyen fontos?
„Sok idejük nincs, a másodpercek azonban így is elnyújtott léptekben menekültek előlük.” Ez azért mert testzik. Szépen visszaadja az elnyújtott pillanatokat. Nájsz.
TörlésIMI BASZDMEG MIT CSINÁLSZ.
Jah, igen, nekem az elején volt egy olyanom, hogy szép értelmesen megindoklok mindent, de felejtsd el, most már szoimplán csak a művel kommunikálok, vagyis beleéltem magam, vagyis jó vagy, fogadd el.
Imi oké, ezt értem, de miért érzem, hogy baszott nagy bajok lesznek úgy két mondat múlva?
...stimmel. Ajh már skacok, csak éljétek túl oké?
AZONNAL TUDNI AKAROM, HOGY MI VAN.
HOGY JÖN IDE KLÓN? MI VOLT A DOKUMENTBEN? MOST AKKOR IMIÉK HALOTTAK? VÁLASZOKAT AKAROK! Egyedül vagyok, kiabálhatok.
MI. TÖRTÉNIK. ITT.
„- Drága lombik-fivérem – már ahogy kimondja, megbánja a szófordulatot, korrektál -, Klón. Emlékszel a díszhalra az irodámban?
- Dereng valami kopoltyús színes masni, ja.
- És meg tudnád-e mondani, az évek alatt hány hal fordult meg ott és cserélt helyett az előtte felfordulttal?
Klón sose rajongott az ilyen és ehhez hasonló kérdésekért, de nem is baj, mert nem vártak tőle feleletet. Gazdag klón fontoskodva nyakkendőt igazít, mielőtt magyarázattal szolgálna.
- A helyes válasz pont ez, hogy halványlila büdös gőzöd sincsen róla, mert nem fontos, csak a hal állandósága.” Ezta bekezdést, így ahogy van én most megvendégelem, annyira szép, és hatásos, és annyi minden van benne, és nem érdekel, hgoy még mindig nem értek semmit, ez így ahogy van tökéletes. Ez a hab a torta tetején, köszönöm szépen.
NÉZDMÁRNA! MAGYARÁZAT! És kezd tetszeni, határozottan. Nekem nagyon is. Nem baj, ha már olvastuk/láttuk már, mert mindent ovastunk/láttunk már, de egyedien tálalod, és még mindig kitart a feszültség, amit eddig szépen fenntartottál, szóval nyugodtan veregesd meg a válladat.
„Klónok tárgyalásra, klónok csempészésre, klónok betörésre, privát ügyintézésre.” Nekem ez határozottan tetszik. A levezetés is. Látom benne a logikát, határozottan.
Megkaptam a válaszokat, és ugyanúgy rágom a körmöm, hogy te jézus fasza szóval ezért és igy. Nagyon jó, nagyon szép, nagyon profi, nagyon szeretem, Téged kivételesen nem áslak el, mert már elkopott ez a fenyegetés.
Az agyonunt szóval úgy jártam, mint egyszeri ember a pácsóval.
Szerintem foglak és felakasztalak Normafán .3 Igen, pontosan ezt fogom tenni. Van ott elég fa, jó a levegő, kötelet viszek, szép is lesz :3 Meghitt, békés, ilyesmi, tudod te.
Fuuuuuuuuuuh....”kifújja a levegőt” Hát hallod, mindent értek, asszem, de lehet, hogy még egyszer át fogom olvasni – mit kétszer, sokszor –, hogy valóban így van–e, de én most elégedett vagyok, a mennyiségre is csak megszokásból panaszkodom. Mert hát arra mindig lehet.
És kerek sztori lett, és szép és FÁJ ÉRTED FÁJ! Köhöm... szóval benne volt minden, érzelem, meg akció, meg klónok, meg minden. Annyira. Megérte. Várni. Rá. Hogy de nagyon. Imádtam. A hangulatát, a magyarázatra légy büszke én szerettem és akkor majd Normafán felakasztalak szeretetből :3
Köszönöm, hogy olvashattam!
U.I.: Ez egy normális méretű hsz lett, nem panaszkodhatsz. 3 oldal csak :D
Komment kettő.
TörlésNos, mivel tudom milyen szar, hogyha az ember valamibe munkát fektet és nulla visszajelzést kap, valamint nekem nem kerül semmibe, ezért most akkor foglalkozzunk külön az epilógussal. És ha már komment, akkor végezzünk rendes munkát ugyebár.
A halas témától megteszi? Remélem, úgyis onnantól kezdődik magyarázat része. Oké, lehet mégse mondatonként fogok haladni, de lényegi pontokként.
„Vágtázó tudósaimmal olyan ügynököket akartunk klónozni, akik befolyásolhatóak, idomíthatók; akiknek nincsenek személyiség jegyei, nem úgy, mint a korábbiaknak.” Szóval így kerültek bele a klónok a képbe! Nekem tetszik és van benne ráció, és látom benne az üzletet. A vágtázó tudósokról viszont még mindig a Vágtázó Halottkémek zenekar ugrik be. Szégyen.
Mondjuk itt felvetődött bennem az a kérdés, hogy akkor itt Gergő is csak egy klón?
Igen, itt mindenki meghalt, fasza, Gergőt nem sajnálom, de IMRE! Imre fiam, te miért. Őt sajnálom csak.
„Vajon ha hamarabb fut be…” Ha ezt odapasszolom a történet végéhez, akkor lehet egy olyan magyarázatot is kihozni, amit nem tudom, hogy te akartál–e, vagy így kell–e érteni, de én most így értem, szóval a végén esetleg Klón az időben akár a lövöldözés előttre utazott vissza. Nincs egyértelmű válasz, de nekem ez így most tetszik, és az én kurva anyámat, ha rosszul gondolom. Nem vagyok agresszív Imrét sajnálom :”D
„-Tősgyökeres tagja vagy a szervezetnek így gondolom, mondanom se kell, hogy nem hangzatos neve miatt lettünk Hollywood Crimes Agency „ És akkor ez is meg van magyarázva, ami még mindig tetszik, hiába mondtad ezt el már párszor. Akkor is tetszik.
Hollywood és a klónok. Én azért ezen meglepődtem kicsit. Láttam is jönni, meg nem is, és nekem azért tetszik. Szép magyarázat, ügyes és még az is lehet, hogy valóban így van. :”D
Greg nem Klón, oké, ne kérdezd, nem tudom honnan jött a gondolat. Tudod, hogy én se szoktam tudni.
„- Miután a vén róka létrehozott minket, két dolgot baszott el: képes volt engem futni hagyni, téged meg lepányvázva megtartott alászolgájának (- A balfasz.) és sikerült neki felügyelet nélkül feledni a többiek inkubátorait, így ők váratlan ütemezésben tértek magukhoz és jöttek napvilágra. Ez persze az ő kára, nem a miénk. Legalább is nézőpont kérdése. Egyetlen egy dologhoz azonban volt esze annak az utolsó rohadéknak, m- Miután a vén róka létrehozott minket, két dolgot baszott el: képes volt engem futni hagyni, téged meg lepányvázva megtartott alászolgájának (- A balfasz.) és sikerült neki felügyelet nélkül feledni a többiek inkubátorait, így ők váratlan ütemezésben tértek magukhoz és jöttek napvilágra. Ez persze az ő kára, nem a miénk. Legalább is nézőpont kérdése. Egyetlen egy dologhoz azonban volt esze annak az utolsó rohadéknak, még pedig hogy másolat nélkül őrizte a procedúrát jegyző iratokat még pedig hogy másolat nélkül őrizte a procedúrát jegyző iratokat.” Mondjuk tényleg elég balfasz volt az öreg, hogy gazdagot elengedte. Meg akkor így már érthető, hogy miért is kellett az a dokument, meg Imi utolsó tettét (még mindig nem fogadtam el, hogy meghalt), is világosabbá teszi. Mondjuk akkor itt azok voltak a balfaszok akik lőttek, mert akkor ennek a tudásnak annyi. Jó, lehet, hogy még mindig nem így gondoltad és csak én néztem be kurván valamit, de akkor a végén Klón tényleg ezt akarná megakadályozni, hiszen szükségük van arra a tudásra, de azt csak úgy kaphatják meg, ha Imi életben van, és ehhez életben kell tartani Greget is mert hát na.
Hány dokumentum volt baszdmeg! :”””””D
Törlés„Több mappája volt, te is tudod, én is tudom, láttuk. Te meg én már láttuk. A genezis mappáját még pár éve lenyúlták tőlünk, ekkor szerveződött össze derült égből a susogó kabátos Black Hound. Ne nézz így, tudod azok akiknek a sötét, borzas puliképű alak a vezetőjük és állításuk szerint zenében utaznak, de könyörgöm, ki az aki Hollywoodban színtisztán utazik bármiben is? „ Oké, sok. És akkor most már tudjuk, hogy ki a fene az ellenügynökség :”D Yey! MAGYARÁZATOK! 😃
A nyilvánvaló okok az az, hogy hiányzott nekik egy első példány, egy ember akiről klónoznak vagy mi? Utálom, hogy nekem nem nyilvánvaló, és le kéne, hogy essen, de nem esik. Szeretném hinni, hogy nem káposztalé lötyög az agyamban, de ez most nem sikerül. Mindegy, menjünk tovább.
Ja és közben felvetődik az a kérdés, hogy vjaon a klón embernek számít–e, és akkor ez így rabszolgatartás vagy sem. Az elképzelés nagyon tetszik, de súlyos kérdések húzódnak a háttérben. Hiszen ha meg akarjuk állpitani, hogy a klón ember–e vagy sem, akkor magát az emberséget kell definiálni és ez nem egyszerű mutatvány. A vártnál mélyebbre mentünk, de sebaj, éljen a mélyvíz!
Óh, szóval Szirmai kezdte ezt az egészet, és aztán később Gazdag finanszírozta. Oké. Ez már így világos.
He, H.C.A. öregem, neked akkor még van hova fejlődnöd ezek szerint. De amúgy az is tetszik, hogy a Klónoknak is vannak kérdései a saját működésükről. Okos ez a novella, mondtam már?
Éééé s azt is megtudtuk, ők ketten miként kerültek bele ebbe az egészbe. Szép. És gyönyörű. És hülye Imre, megvernélek, de halott vagy ☹
Azért az mi szívás már, hogyha a kívánt tudásból csak egy példány létezett és azt is elégették és aki ismerte az halott. Ez nagyon szívás. NAGYON. Meg is értem, hogy ennyire neki vannak keseredve a dolognak.
Innen nem tudom, hogy kiemeljek–e bármit is, még mindig tetszik ez fásult enerváltság és vége–van–ennyi–volt–fiúk feeling.
Regenerálódás? Miért érzem úgy, hogy kihagytam valamit? Mert tuti kihagytam valamit. Bocsánat, ha a sztoriban ez meg volt válaszolva, akkor átolvasom és meglesz, ha a csatornán, nos... akkor megvárom, míg levezesd :”D
„Gazdag a műszerfal után nyúl. Kivár, feljajdul. A kis szivargyújtót az ülések közé ejti. A bőre megpirult, de még kivár.
Nem történik semmi.” Szóval nem regenerálódik. Azért nem, mert Greg halott? Akkor még inkább meg kéne akadályozni azt a lövöldözést, nemdebár?
Hm... viszont Klón pedig igen. Akkor egy dimenzióban valahol, Greg túlélte és Imi is és azon túl hogy mindenki boldog még további válaszokat is kapott a H.C.A.
Csak remélem, hogy erre akartál kilyukadni, mert én így értettem, és szar lenne ha bennem lenne a hiba :”””DDDD
ÉS időutazás rulz :”D
Na, hát akkor ezen végigmentem részletesebben, bocsánat, hogy elsőre nagyon átugrottam, remélem igy már jobban kifizetve érzed magad.
Haliii!
VálaszTörlésNah, nekem nagyon tetszett ez a novella, bár bevallom, voltak homályos részek, de annyira nem vagyok benne (még) a HH fandomban, úgyhogy remélem megbocsátható. :D Mad oldaláról jöttem át ide, a turbékolóról, és te is remekül írsz. Ha nem probléma, nem fogom úgy kielemezni, mint az előttem lévő, nem szokásom, meg félek, hogy félreértettem valamit néhány részlettel kapcsolatban. Így összességében annyit mondok (hanyadszorra is?), hogy nagyon tetszett. :D
Körbenézek még egy kicsit a blogon, de nem hiszem, hogy máshova is fogok írni már. Sok sikert! :)
Hát... Ide is megérkeztem.
VálaszTörlésNem tudom, fogok-e tudni újat mondani, mert hát tudniillik, és ezt te úgyis tudod, Jávor, hogy ez a történet az én... Az én Xanaxom. Már akkor, amikor felkerült, az volt, és a hónapok alatt annyiszor húzott ki a letargiából, megszámlálhatatlan alkalommal, komolyan, és ilyenkor mindig igyekeztem tudtodra adni, hogy amúgy én olyan cseszett hálás vagyok ezért a ficért, éspedig azért mert... És ilyenkor mindig igyekeztem mondani valami épkézlábat, hogy miért is.
Annyi mindent kéne még elmondanom róla, így nyilvános kommentben is, például: hogy végre nem tikkelek ettől az istenverte cuddlebro shiptől, bár hogy én nem is fogok írni velük ilyen formában soha, az is biztos (ott van a Tubarózsa pls, és tudom, tudom, te is kihívásból és fogadásból írtad így, DE), de akkor is, már nem az az elfogadhatatlan szenny az egyetlen élményem velük, hanem ez, és ez jó, és szép, és ez iszonyat megnyugtató; hogy milyen mesterien bővít univerzumot ez a fic, és építi tovább a karaktereket, bontja ki azokat a problémákat, amik akár a műsorban is ott leledzhetnének, és mélyen leledznek is, csak nem foglalkoznak velük, és te fogtad, és felhoztad onnan a mocsárból, és te feltetted a megfelelő, elgondolkodtató kérdéseket, amiket kellett, kicsomagoltad és megválaszoltad őket, helyzetekről, karakterekről egyaránt; hogy az epilógusát kérem óriásposzterben mert az valami csoda még mindig, és akárhányszor olvasom, mindig elmotyogok, egy "baszd meg de zseni" elszólást, mert tényleg, zseniális gondolatok vannak itt kérem. Mondjuk, megszokhattam volna már, mertháthogyegyMooseírta, de még így is, annyira... Annyira okos dolgok.
... Oké, őszintén azt terveztem, hogy mondatról mondatra kielemzem, mondhatnám, "beMájkisodom", de sajnálom, nem megy, csak az egyöntetű csodálat van itt, amit nem tudok hirtelen lebontani, csak... Csak iderakom, komment-csomagba bugyolálva, az egész történethez szólva.
Nevettem is, fájt is, meg is döbbentem, ez kérem minden, ami a HH lehetne, ha a storyline-jai nem csak a részek illusztrációiként szolgálnának.
Meg lenne elég CGI-junk.
(És nem Greg lenne a legheteróbb heteró a YouTube-on. De amúgy minden más passzol.)
Szóval... Hát, ide is megérkeztem, én ezt itt hagyom most, mert ideje volt, de még úgyis fogok járni erre, és ami még eszembe, jut, azt majd itt hagyom szintén.
Köszönöm.
Visszatértem egy öt percre.
VálaszTörlésKérem az #ImreBaszdMegMitCsinálsz pólót.
És még mindig itt ráz ki talán legjobban a hideg:
"Mégis, nem hagyja nyugodni utolsó ötlete.
- A francba is.
Gazdag a műszerfal után nyúl. Kivár, feljajdul. A kis szivargyújtót az ülések közé ejti. A bőre megpirult, de még kivár.
Nem történik semmi."
Klónfiak. Jaj. JAJAJAAJ.
Most ennyi voltam, ez csak egy ilyen újabb láttamozás-komment igazából, de úgyis visszatérek még.
ITT VAGYOK KOMMENTÁLNI.
VálaszTörlésMÁR MÁSODJÁRA OLVASTAM EL, MERT MIÉRT NE, HOLNAP ÚGYIS CSAK DIÁKNAP VAN!!!!
SZÓVAL
URAMISTEN
Ahogy elkezdődik, az olyan sudden és omfg, rögtön a hullaásás; badass af.
És utána egyszerűen a hotelos jelenet ott lebegett a szemem előtt, lassan a szagokat is kezdtem érezni... ha tudnék normális effektes rajzot csinálni, biztos készítenék egyet a kis nyugodt, szívmelengető momentumhoz, tudod melyikhez ~(TwT)~
És ahogy folytatódik, úgy fokozódik a hangulat és a chase meg lövöldözős scene, aTYAÉG!!
Aztán jön a percekig tartó depresszióm, ahogy rájövök, hogy meghaltak eddig követett főhőseink... de utána jön az a rész, amiért szeretném, ha lenne folytatása: MI. A. FASZ. HOVA UTAZIK? MIÉRT? BITTEPLÍZ, TUDNI AKAROHOHOOM!!
Szóval ja, ez volt az én full professönöl krithikhám :>
Istenem, de mennyire imádlak...