The World's End fiatal!Gary/Andy fluff szösz - mert felhúzott, hogy nincs semmi lelki balzsamom a film okozta fájdalmakra, még angol ficikben sem.És hé, írtam egy Cornetto ficit, yeah boy-eee!
Tizenhét éves langymeleg lelkeim heverésznek a reggeli ágyban. Röviden, természetesen, mert ez eredetileg csak egy rajzhoz való elképzelésem volt. A rajz majd papírra jut, és jön illusztrálni, addig van az ideiglenes képünk.
A cím Radnóti címe s csodája (mellesleg ez a vers illik is a ficihez), míg a zene: Ella Henderson- Here For You. (valahová elmászott a zenelejátszója a blognak....)
Megjegyzés magamnak: rendszeresen kell nagy távú magányos vonatozásokat beiktatnom, mert akkor tudok rendesen írni.
Megjegyzés magamnak2: kell nekik egy ship név.
A haja a teljes
csőd, a szemében még ott csillogott a tegnap esti vörösbor pár utolsó
cseppje, de a szája: az álmos öröm ráncaival gyűrt nyomot a párnahuzatba.
Tincsei - feketék, arcába lógva árnyalták angolfehér bőrét. A pólója - fekete,
sárgán fintorog a Nirvana örök-életű mosolygós feje a ruhadarab hátán. A szeme a
barna sörben megtört fény, benne tükröződött az alig alvó Andy arcképe. Gary
nyögve nyújtózott oldalán, az ébredés jelenleg nem volt még a napirendi listán.
Jobban tetszett számára az elgondolás, hogy belakja a barátját. Előbb csak
felkúszott hozzá, arcát a nyakába fúrta, Andy kuncogva szuszogott, mert a másik
csiklandozta. Pedig csak levegőt vett, na meg a nyaka vékony bőrén harmatgyenge
puszikat hagyott. Aztán lejjebb csúszott. Fejét a mellkasára, karját átdobta az
izmos mackótesten, lábával ölelte lábait, és heverészett rajta, úgy ahogyan egy
fekete macska szokott.
És purrogott. Andy
határozottan tudta volna állítani, ha kellett volna bárkinek, hogy amit
hallott, az Gary boldogsága volt macskai torokhangokban, a hang viszont
elveszett a pizsamapólójában. Felkönyökölhetett volna, de szemüvegtelen
vakságában a napfény jelenleg erősebbnek bizonyult nála, így hagyta, nem
nyitotta fel a szemhéjait. Ujjai kalandoztak a finom hullámú fürtökben. Gary
lomhán a póló oldalába markolt. Az anyagba szippantott. Olyan illata volt mint
a rögbi pályának és a pitypangnak. Tegnap ott voltak. Meg a dombtetőn. Meg a
domboldalban, s a dombaljba is elgurultak egy idő után. Volt ott piknik, volt a
bor, volt egy pokróc és volt még más is. Elsuttogott vihogások közepette
lopakodtak fel a King ház emeleti szobájába hajnalokban, hogy ne tűnjön fel a
kései kimaradás. Lámpát nem olthattak, összefűzött ujjakkal vezették egymást a
vetetlen ágyhoz.
Ómenék úgy tudták
Andy edzés miatt maradt tovább. Andynek gyakran voltak ilyen edzései késő
délutánokon.
Gary felemelte a
fejét, ásított, visszadőlt. Mosolygott, mert az ásításban egy kicsit még mindig
Andy íze volt. Hevertek tovább. Egyik se szólt egy szót se, nem köszönt a másiknak,
tudták , hogy jó ez a reggel anélkül is. Voltak ilyen reggeleik, amiket nagy
becsben tartva ellustulták az elkezdését.
Végtére is, korán volt
még.
Oh, hát eddig olyan szép, békésen telt ez az este, asszem most meg kell velük facsargatnom a szívem. Mivel mind tudjuk, hogy mi lesz a vége, ezért mindenképpen fájdalmas lesz ez.
VálaszTörlésElső benyomás: Aztakurva de művészi vagy. Ezt teljesen pozitivan mondom, mert azért ezt nem könnyű eltalálni, hogy meglegyen az a líraibb beütése, de még simán értelmezhető maradjon. Most felveszem a kalapom és aztán leveszem előtted.
És eddig még meglepően békés minden és a szentségit de szépek ezek. Ezt most így kiragoznám, de ahhoz be kéne másolnom az egész első bekezdést, szóval csak fogadd el a tényt, hogy ezek szépek így. Fájdalmasan, ha hozzáadjuk a jövő tudatát.
Gary purrog. Miért nem lep meg? Annyira el tudom képzelni róla, hogy tényleg!
„Olyan illata volt mint a rögbi pályának és a pitypangnak” Ez így csak tökéletes. Ebbe igy minden benne van. És amúgy itt is le kell írnom, hogy baszott karakterhű vagy.
És asszem ez most ilyen rövidke hsz lesz, mert csak igy elolvadozok felettük, hogy milyen művészien szépek a fiaink. És hogy nem is fájt annyira.
Köszönöm, hogy olvashattam!