-->

2022. szeptember 14.

Járok egy utat, melynek célja: az út maga



Midnight Mass, Élet az is AU, egyszerű fluff - tánc a sziget erdei sétányán.
Már együtt vannak drága hőseim, őszt vagy telet írunk, a szokásos esti sétájukon Paul táncra hívja Rileyt.
Headcanonom, hogy J/P Depeche Mode kedvelő volt, s ezt a jó szokását megtartotta új életében is. Erről majd egy másik munkában később.

A dal amit Paul dúdol szintén Depeche Mode, Sacred.


Járok egy utat, melynek célja: az út maga



Megfogta Riley kezét, s táncra hívta. Mindketten meglepődtek, de annyira nem is. Paul egyre felszabadultabb, gondolta Riley. Ez jó. Ez így mind nagyon jó. Táncolnak a fák között, a kitaposott kis ösvényükön. Ragyogóan táncol a tűlevelek hegyein a holdsugár is felettük, körülöttük. Kedvesen arcon csípi a hűs levegő.

— Istenemre mondom, nem tudom mikor csináltam utoljára ilyet.

Mindketten nevető szemekkel néznek össze, hiszen mikor volt már, hogy Paul Istenről beszéljen? Milyen szép este ez. Paul dúdol; azt a régi kedvencét a lemezről, amit Riley írt ki neki a nyár közepén. Egy Depeche Mode válogatás. Paul kérte, ezt már Paul hallgatta, nem John. A lemezre is azt írta alkoholos filccel: Paulnak, mikor túl sűrű a köd. Ezzel a szöveggel mondjuk inkább Deep Purple dalokat írhatott volna, suhant át az agyán. Füst és köd, hasonlóak. Smoke On The Water. Majd meg is hallgatják, ha visszaértek a kunyhóba.

Sacred, holy — énekli Paul, egyenesen Riley-ra nézve. Itt ő a kegyes, ő a szent.
Nem keringőznek; talán hullámzó ringatózásnak lehetne nevezni a lépéseiket. Ők irányítanak, ők önmaguk felsőbb akaratai. Riley felidézi kórista fiú múltját, de ettől még begyakorolatlan fahangon szól, ahogy Paulnak visszadalolja: — I’m a missionary.

Hát nem mulatságos ez? Dalban és táncban mindenféle lehet az emberfia. Ez esetben Riley akár térítő is. Egy szent térítője a hitetlen hitnek. Dalban beszélnek, a szólamok összecsókolóznak. Körbe-körbe lépdelnek, egy-kettő erre, egy-kettő arra. Először még mindkét kezükkel fogják a másik kezét, hogy csálé köreiket járják. És Riley olyan jókat vihog. Aztán már jobbjuk összekulcsolva, Paul finoman fogva Riley csípőjét, Riley balja párja vállába kapaszkodik. A gyapjú pulóver kissé szúr, érzi Riley a kanapén olvasástól kidörzsölt bolyhokat, viszont ettől még kellemes és meleg az érintés maga. Mert nem feszült a tartása. Mert a jókedvtől húzódnak föl a vállai Paulnak. És Riley is boldogan, könnyű gondolatokkal járkálja a csálé körvonalaikat. Szeretem, amikor ilyen laza vagy, gondolja, és horkant egyet. Szeretem ahogy énekelsz. Szép hangod van, nem is, hívogató. Hogy vonzza magához az embert. Milyen mázlista vagyok, hogy én nekem tartogatod. Légy vagyok, s te a rovarcsapdám. Ultraviola fény az éjszakámban.

— Gyere közelebb.

Paulnak nem kell kétszer mondani most már. Most már olyan sokszor csókolták egymást, olyan könnyű lett, mint levegőt venni. Még egyet perdít magukon, a dalról is érzi belül, a végéhez ér. Az utolsó gyors, repetitív részt úgy is jobb szereti már csak motyogva duruzsolni. Inkább a sorok vége van már csak meg neki különben is. Riley-ra zárt ajkakkal hümmög. Puha és selymes, puha és sós, édes érzések, write it down. Nedves és lassú, rigmusos ritmusú, walking on hallowed ground.

Álldogálnak az ösvényükön. Ragyognak Riley szemei, ahogyan vizsgálja Paul pillantását. Főleg csókok után van ez a kutató cél a másik tekintetében. Hogy lehet halálban is oly szerencsés, mint életében is csak kevés jámbor bolond mondhatta el magáról. Seszínű kék szemek, Paul kedvenc árnyalatú bizonytalansága. Gyönyörű, gyönyörű, drága barátom. Minden ráncod, elhullott szempillád és egyenetlen szemöldököd, szeretett részleteim tökéletlenségedben.

Mint a barna petty a jobb szemedben. Ezt Paul már mondani akarta.

— Nincs pont a bal szemedben.

— A tiéd meg olyan rohadt sötét, hogy szerintem csak pupilláid vannak. — Riley karjai a nyaka köré vannak fonódva. Játékosan meghúzza Paul haját: — Ez az új összeesküvés elméletem. Igazából nincs is színe a szemednek, egyszerűen két apró fekete lyuk mered vissza rám a szemgödreidből, én pedig egyenesen az örvénylő káoszba bámulok vissza.

— Ez galádság. Elloptad a szemem fényét.

Riley bokán rúgta ezért. Tehát szereti, még mindig szereti.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése