Révedezik

Révedezik

Azt se tudom, megtörténtél-e.

Miattad félek
Mikor megölelnek
miattad
Nem értem, hogy szeretnek
Mikor őszinték a szép szavak és mikor
csak szép egyedül, üresek
Épp olyanok amilyen te is voltál.

Miattad félek mert már nem tudom
mikor mit érzek.
Miattad lettem tudatlan,
mindent tudó.

Sötétben tapogatok, téged kerüllek, utánad nyújtózok.
Más szemekben mosolyogsz vissza rám.

Hideg vagy és idegen.

Én meglátlak, ők nem -
menj innen.

Hiányod ha nem lenne, nem érezném
én sem félemberül magam.
De ha egyszer félek, úgy hiányt is képzel
Máig nem értem.
Mit is képzeltem.

Gyűlölt csodák, amikkel engem figyeltél
tanultál, vagy egyszerűen kiismertél? -
Fényükben láttam meg mostanra
te voltál az igazi Gyümölcs.

Egy védtelen kismadár hozta el a káoszt és én nyitottam ajtót.

Belém markoltál.
Engedj ki végre.

Most is mar az emléked.
Angyal voltál
így is, akkor még nem tudtam
a tiéd volt a kígyó mérge.

Egy teljes verset sem érdemelsz
így is kiraboltál és eltűntél némaságba burkolózva,
mint akinek épp akadt jobb dolga,

másra nem gondolva,

mással elfoglalva,

máson átgázolva - rám se néztél, pedig
ott voltam. A lábad mellett.

Néha még most is várok valamire.

Miért nem rúgtál belém egy utolsót?

Akkor kezdtem el megkérdezni mindent.

Dorothy, egy forgószelet nálam hagytál.

El se hiszem, hogy megtörténtél.
Pedig valahogy sikerült: megtörtél.


Elengednélek, de nem tudom, mit fogok.