2017. november 7.
Az angyalok nem tudtak repülni
Az angyalok nem tudtak repülni
Hosszú lesz ez már nekem. Elvontatott.
Olyan régóta készítem magam a halálra, néha
rá kell eszméljek:
még nem is vagyok túl rajta.
Bár lehet már elhagytam. Elmosódott.
Tollcafatok tapadtak a talpamhoz.
[piros, fehér, piros, fehér, piros]
Hazafelé bukdácsolok.
Okkal dobhattak ki engem
Épp ebben a cudar időben
- azon a nagy ablakon át bukfenceztem;
derék ívet írt zuhanás volt,
max pontos! Vastapsot kaptam, nem hallottam -
Ernyőm kézben, kéznél, öntudat
zsebben lapul
valahol
és elmondtam már biztos neked.
Sok vagyok én,
Kopott porcok, elszáradt hámsejtek pora
van bennem kétely, tagadás
lüktet véres kék vonalakon,
és a félelem feszít felhevülten.
[ Annyival könnyebb, annyival nehezebb vagyok]
Lehet valamim eltört. A lábam, még sose,
vagy csak a lencse,
kicsit homályos így.
Lehet valami ami bennem volt.
[Hideg]
Köpenyem fehér volt, majd pettyes
rejtőzködő barna. Földbeolvadó.
Földre való.
[Annyira hideg]
Piros-fehér sávok
Ilyenek ezek a szárnyaszegett szeráfok
Melegen tart-hat véres csonk.
Piros. És fehér.
A végén már csak rejtező barna volt.
Hazafelé bukdácsolok.
Ne vontassatok, asszem haladok.
Az eső meg? Eshet: cukrot nem tartalmazok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése