Ajánló: Victor Frankenstein

Tegnap láttam a Victor Frankensteint, igen, eddig halogattam. Öreg hiba volt, vén, bolond, öreg hiba. Ezért is foglaltam most össze 5+1 pontban, miért fontos, hogy lásd Te is. Természetesen, spoilerek nélkül.

Ajánlókat már eddig is írni akartam, mert úgy javaslok baráti körben filmet mint háziorvos gyógyszert, így csapjunk is a lovak közé és avassuk fel méltó módon a #nézd meg ha jót akarsz címkét.

MIÉRT NÉZD MEG A FILMET?

[Már ha esetleg nem győztek meg egyből a poszterek. ]

1. Szereted James McAvoyt?

Fantasztikus, mert itt is emlékezeteset alakít.  Kevés reménnyel, de bizakodva ültem neki tegnap este a filmnek unokahúgommal, és az kevés, hogy pozitívan csalódtam. Victor Frankensteint bocsássa meg nekem a nagyérdemű, de még csak szóban ismertem (eddig. most már megyek is feltúrni a könyvet itthon because I do my research), McAvoy alakításával azonban egy teljes kép tárult elém Victorról amit sokszori újranézéssel talán sikerül megfelelően tanulmányoznom és írásban tovább haladva felfedeznem. Egy őrült tudós aki beleőrült lassan, fokról fokra az elutasításba, megvetésbe, a kinevetésbe. Victor komplex és nehezen megfejthető ember, és McAvoy minden arcizmának rezdülése csak hozzáad a karakter érzelmeihez és istenem, a könnyei.

[ Őszinte figyelmeztetés a filmről. ]

Victor szomjazik az elismerésért és azért, hogy megbecsüljék a munkáját és a tudását. A többi ember untatja, nem jár közösségekbe ha csak nem hulladarabokra vagy állattetemekre van szüksége. Lenézi az egyetem tanárait és hallgatóit, a legtöbb embert tanulatlannak, hitetlennek és maradinak gondolja (érzitek, mennyire ismerős valahonnan?) és el van fáradva a jókeresztény átlag angol polgároktól. Sherlocknál is jobban ki van szakadva a közösségből. Olyan szinten elszokott a normális, törődésen és szereteten alapuló emberi kapcsolatoktól, hogy igazán fel sem ismeri, milyen szüksége van rá (és ez csak hozzáad a végkifejlethez). Neki nincs ott egy testvér, nincs Mrs. Hudson, nincs egy barát a Scotland Yardnál, ő maga van és az elmélete, addig amíg egy baleset során össze nem hozza a sors a cirkusz púposával.

2. Érdekel Daniel Radcliffe mire képes a HP-n túl? 

[ Ő itt egy zseni. ]

Dan  alakítása Igor szerepében leírhatatlan. Nem, most nem megyek el költői túlzásokba, tényleg az. Ezzel a filmmel végleg megvett magának, lerázta magáról a fiatal varázsló szerepét és minden elismerésem az övé, mert azon túl, milyen csodásan alakított Igor szerepében, hogy egy teljes embert, személyt adtak a púposnak, még maga James McAvoy is olyan bókkal illette Dan színjátékát, hogy bár tíz évvel fiatalabb nála, mégis úgy érezte, ő a legprofesszionálisabb színész akivel eddigi karriere során együtt dolgozott és ő tanult tőle forgatás alatt. Hagyom, hogy ülepedjen.

Ó, nem mellékesen Igor az egyik legtüneményesebb filmszereplő akivel összehozott az élet.

Nála kell, hogy megemlítsem, hogy POTO emlékvillanásaim voltak a filmnél, kezdvén azzal, hogy a púposunk egy cirkuszban nevelkedik mióta emlékezettel bír és csak gúny és kivetettség éri (azonban az élettapasztalataik eltérőek Erikkel, ezért van, hogy a jellemük más módon formálódik).  Igornak nem kellett ölnie a szabadulásáért és ez fontos s a későbbiekben is az lesz. Hozzákötődik a film (nem teljesen) egyetlen szerelmi szála, ami mellékvágányon fut, de finom tempóban bontakozik ki és építi Igor karakterét is, szükséges történet szempontjából ezáltal nem válik erőltetetté.

[ Képtelen volnék betelni vele és nem is akarok. ]

3. Netán BBC Sherlock rajongó vagy?

Ez a te filmed, kedves barátom. Egyrészt, a film harmadik mesterszínésze nem más, mint a méltán szeretett Andrew Scottunk, aki itt a Scotland Yard megbecsült, keresztény detektívje és ha másért nem is, az ő szerepéért érdemes látni a filmet. Nekem valahol lelkem sötét mélyén szórakoztató volt figyelni rajongott pszichopatámat egy ilyen szerepben játszani. Másrészt pedig, olyan arcokba botlunk még kisebb jelenetek erejéig, mint Molly – a szegény nő aki szóba állt Victorral, szerencsétlen Lousie legyen bármely univerzumban, a karakterei sorra fogják ki az introvertált zsenielméket -, és Mycroft, aki ugyan csak villanásokig szerepel, de hé, ismerős arcok (valamint a kivágott jelenetek egyikében még kapott szerepet, de azokból jelenleg sajna csak állóképeket fedeztem fel).

Ami fontosabb, hogy Igorsteinék (helló, új ship címke) dinamikája árnyalataiban visszaadja John és Sherlock kémiáját. Árnyalataiban. Megbízható forrásaimból (értsd: tumblr) tudom, a szövegkönyvben tízszer nagyobb a hasonlóság a két duó között, mi több, egyes párbeszédek szóról-szóra is lehetnének a sorozatból. Ebből a szempontból annyira nem bánom a sok eltérést a skripttől, senkinek sem hiányzik a plágium vádja miatti herce-hurca.  

[ Egy vidám Andrew a forgatásról, egy nem vidám jelenet után. ]

4. Mit ad a film egy mezei fanfic írónak?

A földi paradicsomot. Mint azt feljebb említettem, főszereplőink között sziporkázó kémiánk van, de ennél mehetünk távolabb is, mert gyerekek, Victor az bizony elég nyersre és egyszerűre fogta Igor gerincének rendbetételét (nekiszorította egy oszlopnak és kiroppantotta a hátát és addig álltak ott összepréselődve amíg rá nem szíjazta a mellkasán lévő hátmerevítőt Igor hátára khm PWP alap az érdeklődők számára khm). Az „emberük” (aka Prométheusz) megtervezéséről szóló jelenet melegágya a meleg fikcióknak, Igor olyan szívecskéket formázó szemekkel nézi Victort hogy oda lehetne rajzolni rózsaszínnel a körvonalakat, Victor meg nem győzi bombázni bókokkal a partnerét és csodálni Igor ragyogó elméjét de.

[ Nézzétek ezt amíg élvezitek a boldogság felhő pár pillanatát. A filmben sem lesz
sokkal több időtök rá. ]

A páros durván diszfunkcionális. Ismét egy Operaház fantomja referencia, mert míg ott Erik élt vissza annak a tényével, hogy segítette Christine-t, tanította és olyan magasra feltornázta helyét a színházi ranglétrán, ahova egymaga soha sem juthatott volna fel, úgy Victor itt is számon tartja vitáik során (azaz amikor Igor jelzi, hogy ezt már talán nem kéne), hogy ő hozta el a cirkuszból, gyógyította meg, adott neki életet és nevet. Igort a teremtményének nevezi, ez első körben tárgyiasítja, második alkalommal felmagasztalja személyét (ne feledjük, Victor értelmezésében ez bók, és most elhallgatom ez mennyire elmésen oldja meg a lelkében a démonjaival vívott harcát).

Viszont ha figyelmen kívül is hagyjuk ezt a tényt, a filmről nyugodt szívvel kijelenthetjük nem-hetero mivoltát. Vegyük akár Turpin rendőrfelügyelő és Frankenstein közös jeleneteit, akár Frankenstein és egyetemi hallgatótársa Finnigan közös jeleneteit (Victornak két nővel volt komolyabb interakciója a film alatt, egyik hölgy sem volt lenyűgözve tőle), izzik a levegő. Mindenhol, minden szinten és most nem belemagyarázok, kályha melegség uralkodik. Szemtanúm van, unokahúgommal egyöntetűen jelentettük ki Finniganről (titkolt Malfoy felmenő lehet), hogy meleg mint az aszfalt nyáron.

5. Na jól van, de milyen mint film?

Szerény, valamennyire hozzáértőinek mondható véleményem szerint, jó. Nem korszakalkotói munka, de egy új megvilágítása az eseményeknek és magával ragadó hangulattal bír, továbbá szerintem, ha egy film megmozgatja annyira az ember fantáziáját, hogy elalvás előtt karaktert elemezzen, órákig forgolódva, majd abba belefáradva elkezdje fogalmazni a másnap megírni szánt ajánlóját, azt nem nevezném pocsék munkának.

A látvány a szokásos koszos, füstös, szürke viktoriánus London, és mégsem. A helyszínek szép tágasak, a masinák hatalmasak és részlet gazdagok (mármint tényleg monstrum szerkentyűk voltak ott, érezni lehetett a több tonna súlyukat), és a tervrajzok és anatómiai ábrák szerelmeseinek igazi eyecandyk akadnak a filmben. A jelmezek korhűk, finomak a díszítések és kedvem lett volna belenyúlni a monitorba és végigtapogatni az összes uraság mellényét és kabátját.

[ Forgatási kép a zárójelenetből. ]

[ És az egyik az említett ábrákból, de ez még semmi. ]

A történet értelmes, izgalmas és megkapó. A szereplők élnek. És a teremtmények is. A kapcsolatok intenzívek, Frankenstein egy húsvér szenvedő ember, Igor cirkuszi bohócból lett egy tudós asszisztensévé majd partnerévé és végül orvossá, markolható a feszültség és még Turpin karaktere is bír élvezhető történettel és nem egy mellőzhető mellékszereplő, basszus elvesztem a rajongásomban. Realista elme szemben állva a konzervatív hívő gondolkodással, teremthet-e életet az ember a halálból, és a legfontosabb: még ha képesek is vagyunk elérni a célunkat, biztos, hogy megéri-e megtennünk?

+1. Hát ez mind csodás, de hol is van akkor a csapda?

A vége nem a pozitív módon ért meglepetésként. Ismétlem, az eredeti történetnek csupán halvány ismereteivel bírok, de lelkileg sokkal sötétebb végkifejletre készített fel a film, mint ahogyan aztán az eredetileg zárult. Biztos ismeritek az érzést, amikor azon szurkoltok, nehogy megtörténjen a baj a szereplőiddel, mert érzed, hogy jön a kicseszés és ez nagyon fog fájni; aztán a kívánságod teljesül és megszeppenve állsz a végkifejlet előtt, mert utólag belegondolva, nem bántad volna, ha még vérzik kicsit a szíved.

Ez azonban nem vett el a film minden korábbi élményeiből és most nem is azt mondom, hogy rossz lett a vége. Sőt. Itt kell talán megemlítenem, hogyha korábban úgy sem tettem, hogy a rendezőnk , Paul McGuigan dolgozott korábban Sherlock epizódok rendezésével is. Emiatt ismerősek lehetnek a kameraállások, ismerős lehet, ahogyan a felvételek mesélik a történetet és ismerős lehet az is, hogy ahogyan a Sherlock sem detektív sorozat hanem egy sorozat a detektívről, úgy ez a film sem egy szörny film, hanem egy film a szörnyről és a teremtőiről (teremtőjéről. szörnyekről. Moriarty alternatív életéről. egyén válogatja, ki hogyan értelmezi). A film úgy ér véget, hogy kerek egészen zárul, de esélyt ad egy folytatásnak – amit, nem szeretnék, mert bár a Radavoy kémia az új drogom, bennem van a félsz, hogy erőltetetten hatna. Visszatérve a Sherlockkal való egyezésekre, sok fájó pont érzelmi töltetforrása abban rejlik amit nem mutatnak és nem mondanak el, de ha fogékony vagy az ilyen szereplőkre, akkor tudod a jelenetek jelentőségének súlyosságát. A vég éppen ezért egyszerre érhet szívfacsaróan és reménnyel telien is.

Puzsér egykori mozireklám mondatát idézve, ennek a filmnek az értékelésénél ezt a kérdést főképp fel kell tennünk magunknak: Láttad vagy csak nézted?

AKKOR SZEDJÜK ÖSSZE AZ OKOKAT

Miért is kéne látnod

• A casting hibátlan és bravúros a színjáték egytől-egyig.
• Szívbemarkoló érzelmek és karakter történetek melyek nem átallnak még órákkal a film után sem békében hagyni.
• Mert túlontúl kevesen ismerik és ideje bemutatnunk egy nagyot a kritikusoknak, akik nem értették, így értsd meg te helyettük is és szeresd.
• Bár nem konkrét szörnyfilm, a látvány szépséges és akár hátborzongató is, hozza a komor, angol horrorfilmek hangulatát (csak a hangulatot, nem kimondottan horror).
• MERT MEGHALOK EGYEDÜL A FANDOMBAN.

Hogyha megnézted, ha tetszett, ha ez az új kedvenc filmed, ha égsz a vágytól hogy megoszd felfedezéseidet a történettel kapcsolatban másokkal, vagy ha esetleg annyira feldühített, hogy nem tudnád magadban tartani válogatottan megfogalmazott ellenérveidet - én bármely esetben várom az őszinte véleményeket itt a komment szekcióban, és bízom benne a jövőben még több ajánlót fogok nektek hozni. Egy biztos, Victorék nem utoljára jártak az oldalon.

Pofázzunk együtt a filmekről!