Tűz van! (Estimese Jávormódra)

Star Trek, verses egyperces crack, bedtime story - van valami velem meg az estimesékkel.

Az Enterprise itt egy csillagvizsgáló, mindenki szerencsétlen, Khant Benedict egy másik szerepben helyettesíti és még sosem voltam versben ilyen szabad szájú.

Dóri lelkem, egyetlen Mycroftom nem olyan régen alig tudott elaludni, így mivel nagy ST lázban égünk mostanában, no meg Simon Peggnek hála sorra ismerjük meg a geek filmvilág csodáit, így gondoltam, segítek neki álomba szenderülni egy gyors mesével. Nem egy tündérmese, mint a legutóbbi, de reményeim szerint hasonlóan szórakoztatónak találjátok majd. (A kép egeres rajztudásom csúcspontját tükrözi.)

Egyszer volt hol nem, túl a tengeren, a zöld lankás réteken, volt egy csillagvizsgáló. Egyszerű, rozsdás tákolmány, lakója pár volt, tizenvalahány. Voltak a kékmellényes bölcsek, ők adtak tanácsot és kezelték a beteget. Voltak a veres ruhásak, ők forgatták a szót mi idegen, és küldték útját ki legyen fenn és ki idelenn. Aztán maradtak a sárga ingesek, ők ültek fenn s figyelték, a csillagok mily fényesek. Céljuk nem volt botor s koránt sem vakmerő, ismérni akarták mit rejt az ég, ez a masszív, végtelen erő. 

És mindent feljegyeztek, rajzon ragyogott a csillagképű ábrázat, volt szekér, medve és egy szárnyas állat. Számon tartották mikor fogyott a Holdnak fénye, naptárat csináltak, hány napra kelnek fel egy évbe. Munkájukat becsülték, hálásak voltak értük, noha... Sokan úgy gondolták, nincs ki mind a négy kerekük. Mert ki az a balga bolond jószág, aki éjt-nappallá bámulna egy kupolát?

Ilyen volt példának Kirk, James ahogyan ő kérte, aki büszke mosollyal az arcán volt mindennek vezére. Ő irányította ezt a kis pereputtyot, ő okozta mégis a legtöbb gondot. Késett, elaludt, eltámolygott, Spock barátja nem győzte kiosztani a kis pockot(? Sokat nassolt, almát evett míg osztotta az észt, és akkor csodálkozott, ha senki egy szót nem ért?)

Történt is egyszer, McCoy doki azóta is emlegeti, tűz ütött ki a vizsgáló egy részin. Kirkhöz rohantak mind, mondja meg, mit tegyenek, mert parancs nélkül csak káoszba keverednek. Spock, aki hegyvidéki társuk volt, olyan fura fajta, aggodalmát arroganciába fojtotta. Oktatta a töprengő társát, zajossá téve Kirknek minden gondolatát. Szikrázott az alagsor, de parázslott kettőjük vitája is! míg Spock a jegyzeteket, Kirk a többieket akarta menteni.

Ugyanis több szintes volt ez az épület, fenn a vizsgálók, alant az írók, leglentebb a jegyzetek. Baj ennél nagyobb, a jegyzeteket felügyelték is, a veres ruhás társaik őrizték őket az életük árán is. Köztük volt a fiatal tolmács, Uhura névre hallgatott, gyakran volt tenyérbe mászó, de mindig pontosan végzett minden feladatot. Ott volt még egy Délről jött, szőkés hajú férfi, skót akcentusát a falak most sürgetve zengik. Uhura eddig is panaszolta, az istenért, ügyeljen a szájára... De a kurva életbe is, éppen lángolt a vizsgáló adattára! Felrohanhattak volna könnyen, persze, de Scotty képtelen volt ott hagyni azt a millió tekercset.

A tűz forrása amúgy is ismeretlen, még reggel Chekov egy gyíkkal állított be, azt mondta, 'Majd hazaviszem'. Bordópikkelyes hamis egy kis lény volt az, lenn sündörgött a lábuk között, de egy idő után Uhura megunta. Csak ki akarta tenni, tényleg, de ahogy a széket hátratolta, a farkára lépett. Uhura feljajdult, a kis gyík tüzet okádott, Scotty sikolyáról inkább nem adok számot.

Így történt, hogy egy miniatűr sárkánnyal kerültek szembe, aki... Hát tényleg elfért egy nagyobb tenyérbe. De mindegy! Tüzes volt a kicsike, ez az ami most számít, és farkát fájlalva mindent lángba borít. Égett az asztal, a szék is, a galád, égett az egyik polc is, azon tároltak minden naptárt. Égett Uhura kabátja, (ez fontos, a mesélő nem kedvelte a lányt), és lángra kapott Scotty asztala mellett is a japán békevirág. Scotty felkapkodta az ép tekercset, amit még talált, de a szűkös ajtó nem engedte ennyi mindennel tovább. Uhura csapkodta a hátát, engedje vízért, de Scotty inkább ráförmedt, hogy venné át egy tekercsét.

Az emeleten a három férfi azóta is marakodott, McCoy és Spock együtt szidta Kirket, majd Kirk a dokival Spockot.

A falu ebből sokat ugyan nem észlelt, annyit láttak, nini, ott füst van, legyintettek, biztos a bugrisoknál szeánsz van. Aztán mégis felkapta a fejét az összes, mert mintha szemük káprázna, de egy sárga csík suhant el a távolba. Arra volt ugyanis a folyó, Sulu pedig nem volt rest, se perc több vödörnyi vizet is kimert. A vissza-roham nem ment volna túl gyorsan, de erre volt Chekov fenn a toronyban. Az ifjonc ugyanis olyat tudott amit Scottyval együtt fedeztek fel, csillagfényt begyűjtve ők is fény módjára tűnhetnek el. Okos gépezetet raktak össze, így küldték pillanatok alatt az embert A-ból Z-be. Míg Sulu a folyóhoz, Chekov a géphez sietett, s mire elfoglalta a helyét, a barátja fénysebesen vissza is térhetett.

Az emberek segítettek, vizet hordtak, a lángok lassan-lassan, de elaludtak. Scotty a folyosón ült, néhány ázott papírt szorongatva, és nem nyöszörgött (azt az ajtóra fogta). Az iratok nagy része nem sérült, hála égnek, de a három ütődött vitája azóta se ért véget. 

Kirk már kiordította a torkát, rekedten morgott csak, Spock homloka viszont félő, lassan örökre megmarad ráncoltnak. Bones doki nevelte volna a kettőt, barátok vagytok, leljetek közös nevezőt, de Kirk csak foghíjasan morogta, 'Mindketten menjetek a faszba'. Leroskadt a székébe és gyászolta a barátait (vagyis csak Scottyt), Spock pedig az alagsorba indult, de nem lelt tüzet, csak a társait. Vitte fel mind száradni a lapokat, elmenve a hármas mellett hallatták a keresetlen szavukat.

Kinn volt a réten minden papírjuk, száradtak a napon, a legénység is kinn hevert, Spockék meg szégyellték maguk, nagyon. Az elválasztott szintek most végre vegyülhettek, a fűben ülve kedélyesen elcsevegtek.

Spock udvariasan körbe járta minden társát, igyekezte kifejezni őszinte sajnálatát.

Kirk ment bocsánatát kérni kedves barátjának, Scotty viszont azon volt, hogy illő neve legyen a sárkánynak.

Chekovval ketten ültek a kis lénnyel és semmire se jutottak se a skót, se az orosz névvel. Végül Bones volt az, ki odatelepedett s felvett egy gondolatot, a bordóbőrű gyíkocska nevének javasolta a Smaugot.

Jobb ötlet nem lévén, rábólintottak, hogy találó - és azóta egy sárkányt nevel az Enterprise csillagvizsgáló.