Jesus Christ Superstar, drama husbands (Júdás/Jézus), hurt/comfort, Jesus POV, songficnek indult de elszabadult a dráma. Szó szerint. (Na ki olvas mostanában megint Ember tragédiáját?)
Az elbeszélt történések a musical elejére helyezhetők, a végére pedig megérkezünk az Everything's Alright jelenetéhez. A karakterek és a történet is a 2012-es Broadway-i előadáson és szereposztáson alapszik.
Bizony, ilyen botorságok is felütik itt a fejüket! Történt ugyanis, hogy még jó két héttel ezelőtt Győrben tettem látogatást Évámnál, aki bemutatott a laptopján ennek a gyönyörnek. Na már most, azon kivül, hogy instant beleszerelmesedtem Júdásunkat alakító Tim Minchinbe (róla egyszer lesz egy hosszabb fangörcs), ketten sikeresen megállapítottuk, hogy Júdás és Jézus minden idők legnagyobb dramaqueenjei és reménytelenül nem heterók. Így, ha ezt itt lenn kihevertem, lehet majd crackekkel számolni, eggyel mindenképp 8 a feldolgozásban twittereztek az apostolok, ezt ne hagyhatom ki!).
Amit megpróbáltam ebben az írásban fejtegetni, az a gondolat, hogy Jézus ezért élvezte Júdás társaságát, mert ő az ember látta benne, nem pedig az Istent, és ez is okozta mindennek a végét, hogy Júdás képtelen volt túllátni az emberen. És, hogy el ne felejtsem: a zene, ami a P!ATD The End of All Things dala.
Most viszont már tényleg befogom, és csak abban bízom, sikerült átadni a történettel amit akartam.Júdás Iskariótes az Embert szerette.
Júdás Iskariótesnek az Ember volt az, akit tisztelt benne.
Egy volt a tizenkettőből akik hallgatták,
és az egyes egyedüli volt ő, aki szólította
Rabbinak, nem pedig Urunknak,
Krisztusnak, (hiszen ki az?)
és ez jó volt így, útjaik alatt.
Majd szólította más néven,
ahogyan férfi szólítja asszonyát,
- bár ébredő elméjű koruk számára:
csak egy szív szólt a szívhez –
mondta azt, hogy édes, mondta neki életem
(És ó, hogyha tudná!)
Fáradtan felelte Maradj
(mellettem, mert túl igazi a magány)
kedves szavakat használt rá
hangja árnya ércesen marta szobájuk falát
halkan rezgő szavak
megnyugtatták, hűsítették tehertől lázas testét.
Végső soron porladó forma az
ami körül ölelte elhivatott lelkét
földből gyúrták, mint bármelyüket
ő is volt magzatról készült röntgenkép.
Férfi teste volt, érzett mint bármely másik.
Szavak simultak a halántékára,
szavak bújtak meg a tarkóján meleg érintés alatt,
szavakat hintett a vállára,
Enyhítő, törődő szavak cirógatták
És ez jó volt így.
Minden szó köztük maradt.
Tudatlan eszmék gyermekei
kővel sértették volna fel kettőjüket
gyalázattá formálták volna ártatlan tettük
És Isten házában sem lakozott óvó értelem.
Holott ő volt az egyetlen ki ismérte
miképp hangzottak ama csekély szavak
és miképp érzett az ajak
mely kiejtette akkor őket,
s hiszen! ő volt az ítéletek Egyetlen tudója.
Bűne alól ő pediglen még akkor feloldozá a bűntelent.
De ez meg se történt.
Hisz ő Ember volt
míg élt ez a pár delejes pillanat.
Ember kellett, hogy legyen
emberi anya szülte világra
dolgos kezű ács volt, míg útra nem kelt
nem volt arca különb a többi közül,
amilyent a többi ember viselt
S hát nem emberi volt mindaz, amit tett, amint érzett?
de közben egyre csak közelgett Jeruzsálem.
Tudata súlya egyre húzta-húzta vállát
Júdás Iskariótes már egyre tűnve látta meg
Benne Jézusát, a Kedvest
Nem kapott törődést, nem tudta már
megadni azt a szerencsétlennek
gyógyított volna de keze untalan reszket
hidegrázó képektől amik élesedtek.
Már nem hallott szép szót
nem mondott neki semmit sem.
Nem hallott semmi mást
pénzcsörgést, kakas szót - hármat,
Bűnhődjön! kiáltá ezrével eszét vesztett
Mert így kell, hogy mondva legyen
és érzi amint vér kezd gyöngyözni a hátán
ami önbelőle serkent de ne még, Atyám!
Üres szobában riadt, mert így kérte
Így, hogy ne bántsa Máriát.
A lány kedves volt, a lány kedvesen gondolt rá
Mária remélt, ugyan, félve,
(Édes balga leány), ne vágyd a tűnő árnyamat
mondta a sátora előtt
Kései már az óra mit megnyugvásnak választottál mellettem.
Sziluettje magasodott a vászon fölé,
egyedül őrizte a tábortüzét
és ó, szegény Magdaléna,
azt hitte megváltotta, (Miért hitte ezt bárki?)
miért kérdez magától olyat,
mint azt teszi karióti Judás?
De hát nem erre volt ő? világra küldve
Megváltani jó sorút nyomorultat egyaránt
Ez az, amit te nem értesz, Júdás.
Nem érti egy sem, nem ér fel vele értelme
nem vág a húsába a szeg,
nem tépi fel bőrét az ostor,
nem fojtogatja torkát a tikkasztó légszomj,
Nem érzi majd senki, mindössze majd látni fáj.
És így hal meg koponyák hegyén az Ember ,
aki földből lett, s keresztfáról porba száll.
Most, most még fáradtan hever Mária ölén
táborukban alig, hogy csak elcsitult a hang
Júdás Iskariótes vádló hangja.
Szép szavakat vitákra cserélték és már látja
tisztán ott áll mindenre a válasz,
Júdás kétségektől parázsló szemeiben
amit a sajátjában mindössze sejteni vél
a másik férfi mert Ember az,
akit ő szeretett, tisztelt, tanító társként választott,
rideg falú vászonsátrukban karjaiban tartott és útjának végén
megszűnik azzá lenni.
A cím egy részlet Júdás nyitódalából, a teljes sor így szól: "No talk of God then, we called you a man" / "Szó sem volt Istenről, embernek hívtunk téged"
ÉLETEM LEGJOBB DÖNTÉSE VOLT!!! „kiáll az ablakba és Disney stylban üvölti az éjszakának” Mármint tényleg, de tényleg és őszintén, és amikor én megláttam, az első pillanatban tudtam, hogy ez neked nagyon be fog jönni. És nem lett igazam, mert a vártnál is jobban, és írtál velük és fogsz és háh, boldogság van :3
VálaszTörlésEz így körülbelül a bevezetésig tartott, mert utána meg már nem volt az :D Nem tudom mit vártam amúgy :”D Valószínűleg olyan ez, mint a régi szőke nős vicc, mikor a csaj meg a barátja beülnek aaaa... úristen mi a fene volt az a film... google segíts már, na... áh hagyjuk inkább :”D
Szóval, mivel értekeztél velem miközben írtad, így nagyjából fel voltam készülve a nyelvezetre, meg a formára, a tartalom adott ugye, de hát így is csak pislogok, mint a sült hal, hogy hát köhömm, ez azért ott van a szeren, köhöm szép volt, köhöm hol van egy rohadt zsebkendő már.
„Júdás Iskariótes az Embert szerette.” Ez így, ez csak így ez. Ezzel szerintem mindent elmondtál, köszönjük, gép kikapcs, mehetünk sírni a sarokba.
„Egy volt a tizenkettőből akik hallgatták,
és az egyes egyedüli volt ő, aki szólította” Imádom, ahogy így játszol a szavak jelentésével. Szinte árnyalatnyi különbség, de lényegében változtat meg mindent. Hogy Júdás más, mint a többi apostol és a kapcsolatuk is, és ezt ilyen nemes egyszerűséggel bemutatni! Kezdelek utálni :D
„Majd szólította más néven,
ahogyan férfi szólítja asszonyát,” és itt jön be a kötelező: Annyira buzik! *–––*
És itt következik egy általános nyálcsorgatás, mert ez olyan szép és gyönyörű, és költői és mellesleg rohadj meg. Nesze itt van a véres szivem cafatkái, vigyed csak.
„Ember kellett, hogy legyen
emberi anya szülte világra
dolgos kezű ács volt, míg útra nem kelt
nem volt arca különb a többi közül,
amilyent a többi ember viselt
S hát nem emberi volt mindaz, amit tett, amint érzett?” Ez a kételkedés, ez valami csodálatos :3 Szerintem ezért ragadt meg engem legjobban az egész darab, legyen szó bármelyik feldolgozásról, mert végre Jézus nem az az elérhetetlen tanitó, meg bölcs meg isten, akinek ugye a misén halljuk, hanem végre(!), szó esik igazán az emberi oldaláról. És ez nem hiányozhatott, de azért az én lelkemnek jól esik, ha külön megdicsérhetlek, hogy felbukkant :3
És megint nem tudok kimásolgatni, mert az egész csodálatos, és mire kiválasztok egy sort, hogy akkor ezt külön kiemelem, rájövök, hogy akkor az összes többit is mellé tehetném, és akkor ott vagyok, hogy az egészet kimásoltam Wordbe. Pedig nagyon tetszik, sőt ez kevés szó rá, mert imádom, mindent visszaadsz, és a nyelvezete, meg a tördelése, hát köszönöm szépen, ez így tökéletes. :3 A folyamat, ahogy eltávolodnak egymástól Júdással, a kételkedése, a küldetésének nehézsége, látni, hogy tulajdonképpen ő is beleőrül ebbe az egészbe,gyönyörű, hogy képes vagy újat hozzátenni. Mert azt hiszem itt lakozik ennek a fandomnak, – hívhatom így, fandomnak? – , a nehézsége, amit te is említettél, hogy nincs olyan, hogy spoiler, mind tudjuk, hogy mi történt, és nagyon nehéz bármivel is megtoldani, de azt hiszem, hogy neked mégis sikerült. Júdás és Jézus kapcsolata, még jobban megközelítve, a sorok között, így leirva látni! És én se tudom egész biztosan, hogy mit akartam kifejezni, a tetszésemet, de útközben elejtettem a fonalat, mert megtaláltam, hogy mit akarok kiidézni.
Törlés„Megváltani jó sorút nyomorultat egyaránt
Ez az, amit te nem értesz, Júdás.
Nem érti egy sem, nem ér fel vele értelme
nem vág a húsába a szeg,
nem tépi fel bőrét az ostor,
nem fojtogatja torkát a tikkasztó légszomj,
Nem érzi majd senki, mindössze majd látni fáj.” Ezt. Ahogy ráébred a küldetésére, és ahogy kizárja Júdást belőle, mert még ő sem, akivel egykoron mindenét megosztotta, ő sem foghatja fel, hogy mi zajlik most be, és azt hiszem ezt nem lehet eleget hangsúlyozni és elmondani.
És vége. Függöny legördül, nekem meg elfogyott a zsepim. Élveztem, minden egyes sorát, a dallamát, a fájdalmát, és őszintén remélem, hogy minél előbb érkezik a többi is!
Köszönöm, hogy olvashattam!
U.i: Nem kerestem rá se a viccre, se a poénra. Most már ez így marad, csak azért is :D
ÉLETED LEGJOBB DÖNTÉSE VOLT, komolyan, nem tudom, ismétlem nem tudom, hol lennénk most Tim és Ben nélkül. Hol lennék anélkül a két tehetséggel márványozott tündérbogár nélkül. És ettől az előadástól lettek élesebben kirajzolt képeim a jövőmről és arról, mit akarok elérni, Ben lett a múzsám, Tim a messiásom, és egy új musical ötletet is adtak a fiúk, úgy hogy nem is tudok mit mondani, csak csupa nagybetűvel azt, hogy K Ö S Z Ö N Ö M, amiért megmutattad ezt nekem. Most pedig erős leszek, kemény vagyok, nem kezdek részleteibe menni, miért is ez a verzió az ami a legjobban visszaadja a musicalt és a főszereplőket. *hű de mélyet kellett ehhez szippantani; na oké most már jó*
Törlés"Imádom, ahogy így játszol a szavak jelentésével. Szinte árnyalatnyi különbség, de lényegében változtat meg mindent. Hogy Júdás más, mint a többi apostol és a kapcsolatuk is, és ezt ilyen nemes egyszerűséggel bemutatni! Kezdelek utálni :D" Szeretem, amikor olyan dolgokra hívod fel a figyelmem, amiket én magam eddig észre se vettem a történetben. :'D Engedelmeddel közölném, hogy ami miatt utálsz, a puszta véletlen, mert ez az egyetlen mondattörés, aminél nem gondoltam bele a mondatfelek többértelműségébe. :'D
De ettől még hálával adózom utálatod előtt.
Jézus kétségei talán azok, amik igazán megfogják a befogadót ebben a musicalben, túl a dalok zsenijén. És most felrúgva önmegtartóztatásom muszáj kitérnem Sparkle Benre, mert ezt mostanában egyre jobban figyelem nála, hogy ettől tér el az Ő Jézusa az eddigiektől amiket eddig láttam, ez olyan megkapó minden alakításában, ezért ámultam úgy el az Erikjén, mert ő egyszerűen úgy játszik, úgy adja elő a karaktert, hogy tényleg megéli a szerepét a színpadon. Ahogy angol közegekben mondták róla, és amivel egyetértek, az az hogy Ben őszinte érzelmekkel énekel, játszik, és miközben teljesen azonosul a karakterével, közben végig önmaga marad. Jézus kitörései, ahogy kétségbeesetten, fájdalmában, dühében ordít, az arckifejezései, a gesztusai... Ben olyat tett hozzá a szerephez, ami valakinek talán sok, talán zavaró, talán idegesítő, de talán pontosan mindezektől együtt lesz mégis olyan emberi, élő. *ennyit arról, hogy nem kapok fangörcsöt, felejts el*
Ezt pedig hívhatjuk bátran fandomnak, mert ezt is megtárgyaltuk, hogy nincsen fix canonunk, elvégre csak műfordításaink, fanartok meták és fanfictionök maradtak fenn az eredeti eseményekről, épp ezért kezelem a musical adta információkat mint alapot, a többi, "kintről" begyűjtött információt meg csak felhasználom részletnek, headcanonhoz vagy történetalapnak.
És így végezetül még mindig csak repdesek itt, amiért tetszett, meg hogy megmutattad és ennek okán megszülethetett ez. Köszönöm ♥ *ide képzeld el Bent amikor a közönségnek tátogja hogy 'Thank you' és mindkét hüvelykujját fenntartva áll*
U.I.: Fogalmam sincs melyik viccre gondolhattál, de ez így volt tökéletes :"""D