November első napján kiültem Pilinszkyt olvasni a szép napfényben. A költőúr és az idő kihozta belőlem a művészt - innen a fotó és a rímbe szedett jegyzet-versem.
Jegyzet az utcára térőnek
Ha kilépsz az ajtón
Legyen nálad folyton:
- füzet
Egy a szavaknak
Egyet a megálmodott képnek
- festékek, ceruza, toll-filcek
Erősek, durvák, haloványak, élénkek
- némi víz
Egy flakon a szomjazónak
Egy tubussal a száraz papírnak
- valami rágni való
Lehet az keksz, gondolat, kenyércsücske
De lehet az a grafit vége
- kiskötet (ami zsebben is elfér)
Benne költőtársak írott sóhaja
Egyszerű emberek nyomtatott jajszava
- gépmasina (mobil ésvagy fénytleképező)
Keretbe zárni a pillanatot és szólni
Ha egy útnál nem tudsz merre menni
- forint és papírok
Hogy mindig tudjál menni menni.
2015.11.01.
Csak egy szóban tudom kifejezni a gondolataimat ez a vers iránt: imádom. Többre nem futja, sajnálom.
VálaszTörlésÉn már ezt az egy szót is nagyra értékelem. Mert: "Köszönöm, hogy imádott" :D
Törlés