Mindig úton

Mindig úton

Pa-pam.

Pa-pam-pa-pam.

Pa-pam-pa-pam.

Kattog, serceg, robog néha meg bedurran

De nekem elég ha érzem a ritmusát alattam

Zúg, gurul, szalad, totyog városok és emberek

Mellett de közben meg is jegyez csupán csak egyet?

Megáll-elindul, a társaság néha ismert de mindig cserélnek

Én meg csak ülök itt és nézek és testemmel fűtöm a helyemet.

Vasból lett és a neve is így tartja, vason gurul és vasutas hajtja

Előre! Én majd itt leszek ahogy eddig is voltam, és ki tudja

Egyszer majd kopik a kő és visít a fék ha majd elfogy a sín

Sokat utazok még és sokat élek majd, mielőtt még végleg célba érnék.

Pa-pam.

Pa-pam-pa-pam.

Pa-pam-pa-pam.

Pa-pam.

Pa-pam.

2015. szeptember.

Egy vers, még pár héttel előttről, amikor ismét Pestről zötyögtem hazafelé. Elmondhatatlanul szeretek vonatozni, mert ha megy a vonat, akkor érzem, hogy én is haladok.