Jöjj, kedvesem

Vers Rowenáról és Fergusról. Mert elgondolkodtatott és nagyon megfogott kettejük szála, a midseason finale után pláne. Szóval ezt tegnap jónak láttam papírra vetni, s bár nekem elsőre ugyan gyengécskének tűnt de Májki, mint első számú Crowley fan meggyőzött az ellenkezőjéről így most nagyobb bátorsággal tárom közszemle elé. És aki nem ismeri Rowenát annak szerintem nagy spoiler szóval csak 10. évados ismeretséggel olvassátok. 

(És tényleg hallgassatok hozzá Come Little Childrent, sokat dob a hangulatán, just sayin'.) És sokat használom az ést. Ne foglalkozzatok velem, inkább itt a vers:

 

Jöjj, kedvesem
 

Tanulj, te drága gyermek

Less el minden apró fortélyt,
Figyeld miképp lesz
Mocskos mi szép volt rég.

Féreg rágja testüket
Férges földet dobtak anyádra is,

Megtanulják majd most tőlem
Ki nekünk árt, megjárja mind!

Figyelj, kicsi kincsem,
Varázslat zubog eme tálban
Óvatosan, ne jer közelebb
Még meg mérgez az áldott pára.

Titkot adok a kezedbe,

Erősen szorítsd azt a kicsi zsákot,

Hogy mit rejt nem kell tudnod.

Ez elűzi mindet ki bántott.

Ne nyisd ki. Csak őrizd meg,

Vigyázd, míg visszajövök,

Te még nem tudod, anyád már igen:

Mindkettőnkre vár az ördög.

Hát csak tanulj egyetlenem,

Tanulj, amíg visszaérek,

Egy pillanat és itt leszek

S majd megmutatod, mire vitted.