Az elfojtott dühtől égek belülről, akár egy fa amit megbaszott a villám.
Saját kérgem rabja vagyok. Füstöt nyelek, megroppanok.
Holnapra aztán megint csak a hamu fog szállni korhadt vázamból. Mindent átengedek magamon.
***
Hajnali hat lesz a szívem úgy verdes, mint a kerge veréb. Te vagy az? a pánik? Lehet a koffein.
Egy dobozban állok és futom futom futom a köreimet. Nem moccanok. Valamitől menekülök. A szívem a torkomban verdes.
Kérlek, te legyél az.
***
Elengedlek Mielőtt még észlelnéd ahogy utánad nyújtóztam. Egy szebb ösvényt és egy biztosabb kezet érdemelsz az első utadra.
Remélem legalább láthatom; Majd viszek zsebkendőt.
***
Búcsúcsókot dobok a gondolatnak, hogy ajkaink valaha is találkozni fognak.
***
Erős vár ami
Egy fallal ölelkezem. Belesimulok. Romjaimból építkezem. Ha van még Aki, add meg a mindennapit; A szikla messze volt, megelégszem ezzel is. Legyen elég Neked is. Törmelékeket tedd házaddá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése