Mert ha egy olyan személlyel társul az ember klónja, akit Kiss Imrének hívnak, akkor számoljon a kiszámíthatatlannal. Mert nagyon akartam valamit, ami keserédes, de van benne egy kis fennköltség. És Gazdag Klónnal mindketten tudjuk, hogy nincs olyan a bizniszben, hogy örök barátság, csak ígéretesebb lehetőség. Ó és megindokolhatatlan függőségem Imit hazárdjátékosnak képzelni.
Aláfestő zenét a népnek: ♫♪♩
Bókkal árulod el
Kifutottak. Ki a tetőre, ki az időből, ki a tervekből. Számolnia kellett volna ezzel is. Most kurtán kacag, milyen szerencsétlen. Régen kellett már menekülnie. De hogy is van?
A változatosság gyönyörködtet.
Kibaszott nevetséges, nincs mit tagadni ezen.
Arra gondol, ez várható volt.
Egymás mellett helyett immár szemben álltak.
Szertelen vigyora egy újabb reflektorként villan fel a helikopter égői mellett. Áh igen, ez az arc. Az olvashatatlan kék szemek; így könnyű volt.
Gunyoros tapsviharként csattog a gép forgószárnya, az öltönyös seggfejek hallgatag várnak. Ő az egyszemélyes hadsereg itt.
Bukott ügy.
A szürke nyakkendő színe kiég, a jelenethez nem járt polárszűrő. Karcsú fehér zászlóként lobogtatja a kikavart szél.
- Tudod most megsértődnék, de az az igazság, hogy inkább le vagyok nyűgözve!
Éles hangja keresztülvág a gépzajon, a zakatolás a megtörtséget nem engedte át a szavaival. A nagyvárosi éjszaka keserű szomgja marja a torkát.
Imre mosolya simlis, eddigi legőszintébb. Vállat von, míg a pisztolyt mereven kitartja; színészhez méltón meghajol.
- Ugyan, hisz enyém a megtiszteltetés.
Két keze megadón lóg a magasban, hagyja. Gazdag Klón akkor se mozdul, amikor a gép felemelkedik. Pár milliárd, a pisztolya, a barátja. Mind elrepülnek felette.
Azért szép volt, amíg tartott.
Arra gondol: van valami fanyar romantika az árulásban.
VálaszTörlésVigasztald csak magad
You. I like you. (De komolyan, életérzések a kommentjeid, imádlak :"D)
TörlésTegnap jöttem rá, hogy Gazdag Klón majdnem bármilyen mondata (vagy gondolata) két kategóriába sorolható: Business vagy... Félreérthető.
VálaszTörlésEz csak egy ilyen kis kitérő vagy bevezető vagy bármi ilyesmi volt, csak gondoltam megosztom veled.
Amúgy meg: nem túloztam, mennyire meghaltam ezen a párszáz szavon.
Ezerszer rágjuk át magunkat, hogy Gazdag és Imre párosa (bárhogy-bárhogyan, broságban vagy még tovább) mennyire... Esszenciális és igenis hogy kiegyenlített, és kapják egymástól azt, ami a másikban hiányzik, Gazdagra ráragad azért Imre szíve (höhöhö, érted) és valamennyi kedvessége, Imre meg kapja Gazdagtól a manipulációs készséget meg a kemény üzleti érzéket, és
it was at this moment that Gazdag knew he fucked up
MERTHOGY EGYSZER CSAK IMRE BEPÖCCEN
ÉS MINDENT ELLENE FORDÍT
HOGY ÉN MENNYIRE IMÁDOM EZT
(meg a kegyetlen-kékbe fagyott szemeit is a srácnak, de ez alapvető)
És akkor ott van Gazdag csalódottsága, de basszus, mégse teljesen, mert ahogy mondja, le van nyűgözve, mennyire le lehet nyűgözve, és milyen imádatba eshet megint a Színészgyerek iránt (Imre most már akkor is a Színészgyerek marad, ha ő maga tagadja le)
És mindez természetesen olyan gyönyörű jávori stílussal van prezentálva, mármint:
A FÉNYEK, csak így a fények mind ahogy vakítanak, és hallom a proppelerek lökte szelet, és
Gazdag reflektor-vigyora, és
Imre mosolya és meghajlása, látom magam előtt, nincs benne az az ösztönös ripacsság, mint a klónfiakban, nem, Imre természetes még így is, a legnagyobb teatralitás közepette, és így, az árulás közepette is, és ez, ez is mennyire fájhat Gazdagunknak, és mennyire rajonghat érte.
És hogy egy kicsit összekössem a komment kezdetét a véggel, ez az utolsó mondat, ez így:
"Arra gondol: van valami fanyar romantika az árulásban."
Gazdag. A gondolkodásmódja. Elemének rugója.
Ezt látom én ebben.
És köszönöm, hogy ezt így megfogalmaztad nekünk.
Fuh.
Jaj.
Te.
Kérek még ilyet.
Sokat.
Sok Tubarózsát, mert nem tudja a világ, de erre van szüksége.
Meg három deci Xanaxra és egy deci Johnnie Walkerre. Igen, jéggel, a whiskey-t kettővel, a Xanaxot eggyel.
Ez után az incidens után mindenképp szükség lesz rá.
És akkor most hogy elolvastunk egy olyan ficit, aminek a fandomjába még épp, hogy csak belekóstoltam, és végig fogom nézni, komolyan, tényleg, csak így már nagyon el akartam olvasni, mert mi az, hogy ott van és nem olvashatom...
VálaszTörlésDe most már jöök olyanhoz, amit ismerek, és bár Gregnek nem tudtam megmondani, hogy „Fulladj a Plattenzébe hülye sváb”, mert nem jutott eszembe, azért a Tubarózsa még mindig egy kedvenc hajó :3
ÉS IMRE! <–lelkes kiáltás.
Annyira szeretem őket, hát basszus már :”D (Ha egyszer nagyon bekattanok, lehet hogy lesz egy Tubarózsa/Crevin crossover és mindenki hulla laza lesz, és ezt a gondolatot most hagyjuk itt).
Óh de jó a zene! Még mindig van izlésed, száradj el.
Bár amilyen vékony vagy, szerintem ez nem is jó káromkodás neked. Hmm... ki kell találnom újakat.
Mert így most nem tudlak megfelelően elhordani a cím miatt.
Ez nagyon live hsz lesz, mert most olvasom először. Azért átlagba készer szoktam egy ficit, hogy átlássam és tudjam miket akarok kiemelni, de most nem. Lehet, hogy nem köszönöd meg.
„Egymás mellett helyett immár szemben álltak.” WHAT THE HELL? MIVAN? MI történt? Így az elején már mi történt? Dzsíz, oké, sejthetném a címből, de leszarom én szeretek meglepődni! És amúgy is tetszik a stilusod, meg a fogalmazásod. Ne kerüljön rá sor, de ha korábban halnál meg, mint én, biztos lehetsz benne, hogy én akkor is káromkodni fogok miattad meg neked. Fura egy bók lett ez, még magamhoz képest is.
Hahahaha, baszodj már meg, mi ez a helyzetlefestés? „Gunyoros tapsviharként csattog a gép forgószárnya, az öltönyös seggfejek hallgatag várnak. Ő az egyszemélyes hadsereg itt. „ Hát itt ennek most szerelmet vallanék, mert mi ez, mi ez, micsoda, minden benne van ebben, hát örülhetsz, hogy nem azelött olvastam, mielőtt eljutottam volna hozzád, mert elástalak volna a giliszta mellé. ÉS a mondat eleje és vége nem kapcsolódik össze, de már nem is fog, lépj túl rajta, én is olvasok tovább. Mert tudni akarom mi történt itt pontosan.
„- Tudod most megsértődnék, de az az igazság, hogy inkább le vagyok nyűgözve!” Ez annyira Gazdag Klón és hogy csinálod, hogy egy mondatban ennyire elkapsz mindent? Meg kéne verni téged mégiscsak. Mert így az őszinte elismerés és a fájdalom, de ahogy ez utóbbi megmarad magának és csak elszorult neki a torkom, francba már.
Baszdmeg te is Imi. Baszd meg.
Ez amúgy valahol nagyon tökéletes, és illik Imrénkhez, de azért baszd meg.
Baszdmeg már, csak baszdmeg, mert ez így, nem igaz, ogy már megint itt tartunk! Hogy ennek a nyomorultnak már megint nincs semmije! Ne csináld már!
TörlésÉs én nem tudom, hogy ennek most tapsoljak, vagy csak így menjek és kiabáljak az éjszakának.
MIÉRT ILYEN RÖVID?
Ajh szeretem és átkozom egyszerre a rövidségedet. Mindent elmondtál és mégis én úgy olvasnám tovább! Ez nem igazság.
„Arra gondol: van valami fanyar romantika az árulásban.” VAN, hogy rohadna el. Ez az egész.
Faszom kivan, mi tökéletes zárómondat.
Amúgy én nem tudom mit vártam,d e hogy a számításaimat megint magasan megugrottad, az hótziher. Fuh. Hát ez így odabaszott. Nagyon. Így van egy gombóc a torkomban, szóval most csak így: csinálj valamit, mert én nem tudok.
Imre árulása, és Gazdga reagálása, és ez az egész kiragadott jelenet, a napom legtökéletesebb jelenete, és mg jobban imádom őket. Ahj, annyira.... nem tudom most elmondani, és később se fogom tudni, de vedd dícséretnek, mind szoktad, és rágogasd öreganyád térde kalácsát.
Köszönöm, hogy olvashattam!
U.I: Ez se nem értelmes, se nem összeszedett, pedig én rohadtul éltem ezt a ficit.
Én... Én csak így... Kiégek minden egyes újraolvasáskor, mint Gazdag nyakkendője itt.
VálaszTörlésŐszintén, zenét már nem is kapcsolok hozzá, magamtól hallom a fejemben, annyira egybeolvadtak a sorok és a dal maga, a hangulat az még mindig FÁÁÁÁJ, de szeretem, hogy fáj, és még.mindig. annyira tömörgyönyören visszaadja őket, a Tubarózsa édesen keserű, keserűen édes mivoltát, és nyilván, még mindig élem az örökérvényű történet elemet, szóval csak így:
Imre
Baszd meg
Mit csinálsz
... HJAJ
Szeretem a Színészgyereket
Szeretem a hazárdjátékos Imrét
... De Gazdagot is, és ez a gyerek továbbra is annyira sajnálnivaló.
Szóval ja. Ez még mindig iszonyatosan gyönyörű. A hangulat, a jelenet, az istenverte karakterhűség, mert az az utolsó mondat, az
Az Gazdag. Egy az egyben. Minden apró mozzanata, de az megintcsak, öszefoglalóan passzolósi.
Sajnálom, hogy rövidke, de ennek rövidkének is kell lennie, hogy üssön, vágjon, csak a fejem meg a gonfolataim, hogy meg ne sántuljak, inkább csak meghaljak ennek a kettőnek.
Tubarózsa: a végtelenbe és tovább, egyenest a Pokolba.
Annyira köszönöm, hogy olvashattam, és olvashatom újra és újra.
Ma egész nap ennek az írásnak a zenéje ment a fejemben. Mintha a történet finoman jelezte volna, hogy tegnap este méltatlanul elhanyagoltam a többi mellett.
VálaszTörlésÉs igaza is van, de hát fáradt voltam akkor már.
De ma és most ugyanúgy arcon csap a mélységes hangulata ennek a darabnak, mint bármikor, amikor csak belekukkantottam vagy újra és újra próbáltam egyben emésztgetni.
Fájdalmas, de reménytelen elkerülhetetlenség-érzete van. A szavaknak maguknak és annak is, ami történik - gyönyörűen keserédes.
Fáj-fájogat, de jól van ez így.