Egy gondolat magunkról

Egy gondolat magunkról

Mindig lesznek titkok. Valami
Amit elhallgatunk, kijavítunk vagy megmásítunk éppen
Csak hogy magunkat védjük, meg a másikat is persze, téves rögeszménk
Azt képzelni, hogy minden ami Minket
Ért, az tenné tönkre Őket.
Bullshit, kérem.
Ami minket ért, abból más nem ért?
Semmit? egy pindurit, szinte az egészet
Sőt lehet rá is vágja, ő együttérez
- Ezt szoktam én is. Együttérzek, noha
Sokat sokszor nem értek de egy embert
Megértek, mert van valami abban ahogy
Lép, egy kéztartás egy kopott kép
Felidézi könnyen, amit itt-otthon láttam
Arcokon és tükröződő pontokon,
Aztán csak megjegyeztem, gondolatban feljegyeztem,
S már csak elő kell vennem, úgy pedig utána
Tudom (gondolom, jól sejtem?) a tett okát
Okozatát. Együttérzek mégha egyet nem is értek,
De én is érzek meg te is, és akkor már ketten vagyunk, együtt, érzed?
Érted. Szóval mindig lesz egy "Ne mondd el
Senkinek" és mindig ott lesz egy újabb
Abból hogy "De ne mondd el
Másnak" ezek ketten meg szinte kiabálnak
Hogy kitálaljanak szóról szóra száltól szálig
Megvitatják megbeszélik; lehiggadnak,
Na de akiről beszéltek, annak vigasz? Az nincs?
Bitch please, hová képzelegsz. Emberek vagyunk,
Nem krízisszakértők, mit is hittem. Humbug. Hagyd csak.
Bár... Habár. Várj. Gyere vissza egy percre
Ez most jutott eszembe:

Mindig lesznek titkok, őrizzük mi, hogyne
De a Te titkod, te hagytad hogy tudjuk,
Tiéd a felelősség, hogy mivé lesz eztán
Becsület?Tessék. Abban van, aki hallgat,
De van aki egyszerűen fél és csupán ezért
Maradt. Nem, nem ilyen egyszerű.
Vegyük újra, nézzük. Amit mondani akarok
Mindössze annyi, amit tudnod kellene
Egyébként is, mert nem új dolgot teszek közszemre:
Bízunk egymásban, hibásan, balgán, (tudod, oyan emberin)
De közben hittel-reménnyel, mintha valamin
Múlna ez a bizalompróba, és múlik is
Elég sokon, életeken, tiéden övén enyémen,
Itt áll vagy bukik minden újabb titokkal
Hogy ezután is kibírjuk karöltve szembe a korral
Azt hogy lenn maradjunk amíg az utolsó
Szó is fölösnek hangzik majd, csak hangozna már
El, amikor majd kényszer lesz az ölelés
Pedig az segít, ezt mondja több brit tudós is.
Akkor meg? Akkor meg mi van. Pont az.
Titkokat osztunk meg és őrzünk mélyen benn magunkban,
De egy lényegi dolog még így is van:
Hogyha rámbíztad a titkodat, hogy ha Én
Kértelek Téged, hogy féltett történetem
Meghallgasd két ütem közbe ékelve akkor
Ez bizonyos és vésd a fejedbe

Lelepleztem magam, mert Senkinél többnek látnak
És bízok benned, mert sosem tartanálak Másnak.

2015. október 15.

Egy személyes kedvencem a saját tollamból, magam se értem, miért került másfél évbe itt is publikálni.