Tintakönnyek

Ennek a versnek az alapötlete napokig motoszkált a fejemben, mire végül sikerült kellően szavakba öntenem. A facebookomon sikere volt ismerőseim körében, remélem itt is kellemes fogadtatása lesz.

A zene pedig: Willow Smith - I Am Me.

Tintakönnyek

Vajon milyen volna

Hogyha minden könnycsepp nyomot hagyna,

És sósvíz helyett az arcunkon tinta folyna,

És dörzsöld bárhogy az arcodat,

Minden legördült csepp nyoma

Örökre ott maradna.

És te kimennél az utcára csak egy napra

És látnád, hogy mindenki arcát tinta borítja

És minden színnek jelentése volna:

A dühnek nyoma vörös csíkokban izzana,

Kék lenne a bánat minden foltja,

Az örömnek könnye sárga volna

A zöld pöttyöket a kacaj okozta,

S a szerető szív aggodalma

Rózsás patakokban folyna tova.

Te pedig mész ott az emberek mellett

Látva a sok színes arcot, azt a rengeteg érzelmet,

És így már talán értenéd, a lelkük mi mindent rejthet,

Hány gyerek arca mutatna zöldre ráfolyt kéket,

És megriadnál, hisz nincs, aki nem visel festéket.

Sétálsz, neked mennek, de a másik visszafordult:

Bocsánatot kér a férfi és látod,

Az arca kékkel vegyült rózsaszín volt.

Szembe jönne a lány, aki folyton bántott

És így már, hogy az arca lilába váltott

Biztos megkérdeznéd tőle, neki ki ártott.

Haladsz tovább, szinte már szaladsz,

Keresed, vajon hol vannak

Miért nem látod a sárga arcokat

És megleled a forgatagban elveszett barátodat:

És látod, ahogy boldogan kacag,

Látod a szeme alatt a szivárványokat.

Majd éreznéd, hogy kézen fogna

És egy kirakatüveg elé tolna.

Képzeld el, ha ez mind igaz volna

A Te arcod vajon milyen volna?

2015.07.05.