You shine too bright, you shine the light

SPN AU, Crevin one-shot, Crowley & Meg, domestic life, valamint Destiel, Megstiel és Sabriel szigorúan említés szintjén. Igen. Tudom. Mégis mi ez.
A történet pofonegyszerűen semmilyen, Crowley egy napját ragadtam ki az amúgy lassan egyenesbe jövő életéből Kevinnel. Van egy szabadságon lévő Crowley-ink, egy derült égből Megünk, és egy édesen Osricosra sikerült Kevinünk.
És megjegyzem, a shipről, a ficről, mindenről még a könyökömön lévő lilafoltról is Osric tehet. Meg egy picit Mark is. Viszont a sztorit Osric ezen képe ihlette amit idebiggyesztettem. Szóval ne bántsatok kérlek. Zene is van, ami hangulatban passzol, szövegben pont nem (We Are Magnetic - There's no love).
S mivel mi még mindig nyaralunk, Évi drága bétázta a mobilon írt ficit, mint egyetlen hű társam a Crevinről való szenvedésben.
Most már befogtam ám...! Jó olvasást kívánok. :'3




A hajnal kilenc napsugarai rontottak be a szobába, az ablakon keresztül, és meg se álltak az ágyig, hogy ott aztán mind a férfi óvatlanul felnyílt szemébe fúródjanak. Marhára értékelve a fényt meg a pompát, átfordult a másik oldalára, ötperceket mentve ezzel magának a reggeléből. Erre rásegítendő, a paplanhuzatot is a fejére cibálta. Hiába. Teljesen kiment a szeméből az álom, s ezzel együtt a hangok is felerősödtek körülötte. Olyanok is például, mint a sűrűn gépelő ujjak alatt kattogó laptop gombok. Amik... várjunk. Ez mellőle hallatszódott. Crowley ledobta magáról a takarót és felmordult:

- Mégis mit keres ez a masina az ágyunkban?

 - Pénzt és karriert - jött a diplomatikus válasz Kevintől, aki még két betűt leütött, s azzal elmentette a dokumentumot. Lepillantott rá, majd egy mosoly és egy vigyor bugyuta keverékével ráderült a társára, olyasmit üzenve ezzel talán, hogy "Jó reggelt", vagy valami hasonlót. Válaszul egy szúrós tekintetet kapott, meg azt, hogy Crowley ismét összeszorította a szemeit.

Korán volt még neki a reggelekhez.

Korán volt neki a Kevinekhez is.

Az eközben ignorálttá vált fiú jobbnak látta kikászálódni az ágyból - többek közt azért is, mert hamarosan indulnia kellett melóhelyre. Mielőtt öltözni indult volna, szórakozottan a madárfészket idéző tincsekbe túrta az ujjait. Crowley érces hangon dorombolt, és lustán a másikra pillantott. Kevin már húzta volna el a kezét, ő azonban gyorsabb volt, és még visszahúzta magához, hogy egy borostától szúrós kézcsókot leheljen az ujjaira, a kézfejére, a csuklójára... Míg a kávé adta energia- s erőfölényben lévő Kevin kuncogva vissza nem húzta a kacsóját.

A szekrényhez lépett, vállfák közt kotorászva kutakodott, míg nem egy galambszürke öltönynél meg nem állapodott. A szekrényajtóra tűzte, visszasétált, beágyazta a maga részét, és az ágyra téve az öltönyt, még visszafordult övért és zokniért. Crowley feltornázta magát a könyökére, és elnézegetette, ahogyan ő tett-vett körülötte.

- Ma későn jövök - mondta miközben nyakkendőt kötött a tükör előtt. Crowley felvonta a szemöldökét. Csak az egyiket. A másik még sziesztázott.

- No. 'S mert?

- Most egy prezentációt kell bevinni a szerkesztőségre, azt mutatjuk be Charlie-val Mr. Romannek...

- Az egy faszfej - jegyezte meg egyszerűen.

- Az - értett egyet.

- És utána még ebédelnem is kell vele.

- Kezdek irigykedni.

- Megbeszélés. Csak ebéddel körítve. Ha ügyesen nyalok talpat akkor előléptetnek, ha nem, akkor felfalnak.

Kész volt a haja, ami már kezdett nagyon nőni, a tincsek itt-ott a szemébe lógtak a frufrujából. A fésűt a tükör előtt hagyta, elindult cipőt húzni. Crowley itt értetlen ráncolta a szemöldökeit (immár a másik is életképes volt).

- Nem tudtam, hogy a munkahelyeden kannibalizmus is kitétel.

- Kérlek - nyögte guggolva. - Csak annyi, hogy Mr. Roman híresen pszichopata tekintettel bír. Doktor Lecter hozzá képest egy egyszerű pszichológus.

- Azért nem akarom, hogy esetleg saslikot csináljon belőled. Vigyél muffint, chilis csokisat mandulával, fene beteg ízlése van, de nyertem már nála üzletet a gyomrán keresztül - tanácsolta, aztán elgondolkodva megállt a mondatban, mert kezdte értelmezni mit is mondott. Kevin csak vigyorgott miközben végzett a cipőfűzéssel.

- Kösz a tanácsot. Charlie húsevő növényt akar vinni neki, tudod az a Vénusz légycsapója, mert legutóbb megdicsérte Charl kaktuszait, és nem is dobatta ki vele, ez pedig ritka az irodai részen. Az ő előléptetése is függőben, bár szerintem technikus fent kevesebb, szóval több esélye van. Jól festek? - fordult az ágy felé az ajtóból. Crowley végigmérte, az ajkai enyhén elnyíltak de már kellően éber volt ahhoz, hogy ne azt mondja ami elsőnek jutott az eszébe.

- Elmész egynek - felelte végül, mire Kevin értetlenül rámosolygott. - Figyelj, egy jó öltöny sose rossz - tette hozzá felemelve a kezét majd vissza is ejtette a takaróra. Azt már nem jegyezte meg, hogy jobban tudná értékelni ruha nélkül maga mellett ahol még az imént volt, de mindig is a hidegvéréről volt híres, tehát hallgatott.

- És hova tűnsz a randid után? - kérdezte inkább. Lerúgta a huzatot és felkelt az ágyból, mert már ő is idejét érezte a nap elkezdésének.

- Üzleti ebéd. És öhm, hát találkozom utána a barátaimmal.

- Ja tényleg. Neked vannak olyanjaid is - nyögte nyújtózkodás közben.

- Charlie, Garth, Alfie, Jo, Kate, a centerben játék meg képregény kiárusítás lesz, az téged úgy se érdekelne, mert neked túl...

- Gyíkok vagytok.

- ...gyíkok vagyunk, igen. És hé, az előbbi az meg mi volt? - grimaszolt. - Úgy mondod ezt, mintha te Deanékkel, meg Gabe haveroddal nem járná el pubozni.

- Először is, Gabriel nem a haverom, hanem a Boci macskája, aki egyszerűen a nyakamon ragadt, és sajnos, mint minden rendes bolhás dög, úgy ez is talpra esik, dobjam le bármilyen magasról - mondta de mivel Kevin nagyon furán nézett rá, inkább csak legyintett. Annyi bizonyos, hogy részegen hajnalban elmenni bungee jumpingozni sosem lesz egy jó ötlet. De mivel nem ő találta ki, így nem érzett egy csepp bűntudatot sem az ezáltal kialakult tériszonya iránt Gabrielnek. Ő nem zuhant olyan gyorsan, inkább csak lassan szállingózott a talaj felé. Bár lehet ezt a hatást is az alkoholnak köszönhette. Mindegy is.

- Másrészt... Nem fontos, mit mondtam az előbb. Mit is mondtál, mikorra kell beérned?

- Uhh basszus - kapta elő gyorsan a mobilját a zsebéből. Két olvasatlan üzenet Charlietól.

- Négy perce úton kéne lennem - felkapta a kulcsot és nyitotta volna az ajtót, amikor sarkon fordult:

- A laptop meg a prez… ohh kösz.

Crowley a kezébe nyomta az összecsomagolt laptop táskát. Futólag adott neki egy búcsúcsókot, alig érintve az ajkait - bevett reggeli gesztus volt ez köztük, amibe Kevin minden áldott reggel máig belépirult -, és a vállánál fogva megfordította az ajtó irányába.

- Senkinek nem kell, hogy édessavanyú mártásos, szárított rágcsa légy, szóval indíts.

- Ah-aha, persze mmmegyek már, szia! Ja és szép napot! Majd írok, jövök! - hadarta háttal sétálva a folyosón.

- Menjél már, az Istenit! - förmedt rá kedvesen, csupán szeretetből, ahogy az ajtónak dőlt összefont karokkal. Kevin intett egy utolsót, és lefordult, hogy liftet hívjon.

Fejet csóvált, és somolyogva betette maga mögött az ajtót. Állt még ott egy kicsit és átgondolta, mit kezdjen magával a nap folyamán, ha már szabadságon van. Amint ez a gondolat átsuhant az agyán, az éjjeli szekrény tüntetően rezegni kezdett a telefonja alatt. Bosszúsan fújtatva érte battyogott.

- Ha valamelyik megint elcseszte a telefonos ajánlatot annyira, hogy engem hívjon a kuncsaft én esküszöm...

Crowley ugyanis egy életbiztosítást kötő cégnek volt, kemény munkával elért, vezéralakja. Igen. A beosztottjai pedig még az ő kezdeti bénázásaihoz képest is siralmasan gyenge alkukötők voltak. Ez van, gondolta, miközben feloldotta a képernyőzárat: az ilyesmire születni kell. A válla azonnal elernyedt amikor látta a feladót. A Bradbury lány volt az.
Szasz Crow K irta ezta muffint hol a cuki ahol lehet venni?Beugrok +veszem
állt az üzenetben. Háromszori átolvasásra a tartalmat is felfogta. Szóval liftezés közben már leadta a drótot.

- Kockák - mormogta az orra alatt. - És mi ez a helyesírás? Mókus emberibben fogalmaz hajnal négykor egy sms-t. Ahh.

Végül csak válaszolt, megadva az utcacímet, az üzlet számát, meg a boltvezetőét is, biztos ami biztos. Majd leszögezte, immár fene tudja hányadára, hogy a neve úgy szép ahogy van, ne merje megint szlengesíteni azt is. Elküldte, utána pedig kikereste Kevint is a névjegyzékben. Írni kezdett neki. Már egy egész barokk stílust idéző lelkesítő szónoklatot gépelt le, amikor elolvasta, aztán kitörölte az egészet úgy, ahogy volt. Szokása volt üzeneteket írni Kevinnek. Szokása volt az is, hogy szinte sosem küldte el őket.

Visszadobta a telefont az ágyra, aztán mégis elvette onnan, mert borzalmasan nézett ki az ágynemű, ami túlment a maga jóizlésének határán, tehát elrendezte azt is.

Úgy.

A feje hasogatott, ezért elindult kávét főzni. A telefon ment vele. A kávé lefőtt, két cukrot dobott bele, amire '96 után szokott rá, miután az anyja eltűnt az életéből - ezzel érzékeltette, hogy azóta is édesebb az élet.

Ült az étkező asztaluknál, ami egy egész öreg kézzel faragott darabnak tűnt, viszont még csak egy éve gyártotta le egy bútor designer-cég. Akárhogy is, a penész zöld falú konyhában jól mutatott a fenyőkéreg színével. Meg a borvörös konyhaszekrények is szép kontrasztot adtak az egésznek. Szerette a konyháját. Mondhatni az egész lakását, mert kell az egészséges önbizalom, és az egészet ő rendezte be, a maga meglátása szerint. Az egész padlózatát például hajópadló jellemezte, kivéve a fürdőszobáét, ahol fehér és több árnyalatú ébenkék mozaikkövek voltak, és az égboltot akarták ezzel visszaadni az azt szemlélő számára. A kádszélére felállva csillagképeket is ki lehetett benne venni. (Kevin letesztelte, megtalálta a Göncöl szekeret).
Aztán ott voltak a dolgozó szobák, mert kettő volt belőlük, bár, amíg Kevin be nem költözött, a másik az Juliet szobája volt.

Azóta kicsit átrendeződtek a dolgok.

Kicsit minden.

Crowleyé perzsaszőnyeges, italszekrényes, tárgyaló szoba volt, a falon még egy pár szarvasagancs is helyet kapott, amivel előszeretettel cukkolta az ifjabb Winchestert, miszerint ha tovább szívózik vele, belőle is trófeát készít. Voltak ott koros-poros könyvek is, amiket néha napján leemelt onnan, de inkább csak a hangulathoz kellettek, ott a könyvespolcon roskadozva. És egyre kevesebb volt belőlük, mert sorra vándoroltak át Kevin szobájába, és ott is rekedtek, mert a fiúnak nem derogált visszapakolni őket. Azzal érvelt, hogy ha vissza is vinné, megint levenné másnap, mert valamit kifelejtett belőle feljegyezni. Az ő szobájában úri rend volt, Kevinében, nos... Mondják, hogy a zsenik átlátnak a káoszon, és mivel még lépni lehetett benne, így nem volt olyannyira veszélyes környék az a helyiség sem. Nyitott könyvek, nyomtatott írás részletek és motívumok fénymásolatai hevertek mindenütt, Kevin állítása szerint csoportosítva, Crowley szerint szanaszét ahol éppen ott lettek felejtve.

A srác szenvedélye volt a nyelvtanulás és a műfordítás, és látványosan szenvedett, ha úgy telt el napja, hogy nem haladt előre semmivel sem. Crowley nevetségesnek találta a tényt, hogy mindezek után egy irodaházban dolgozott Kevin, de már megunta folyton megjegyezni neki, miszerint ő nem oda való. Nem egyszer mondta, az ismeretségeivel egy csettintés, és máris kerítene egy számára sokkal testhezállóbb állást, ami jobban is fizet, és magasabb pozícióban van, amire Kevin minden alkalommal nemet mondott, mert ő kijelentette, saját erőből akarja elérni a céljait, és nincs szüksége protekcióra. Erre ő rendszerint leostobázta, bár lelke mélyén kicsit büszke volt a másik makacsságára. Ebben hasonlítottak.

A csésze kiürült, a kiskanállal az alján ragadt cukrot kapargatta unottan. Nem olyan jó szabadságon lenni, ha minden, ami szórakoztat és minden, amit bosszanthatsz, épp munkában van, vagy épp jobb dolga is van foglalkozni veled. A két testvér vakációzott valahol a Hawaii partokon, amire már ember emlékezet óta gyűjtögettek, és bármennyire nevetséges, sajnálta, amiért vitték magukkal a Novak testvéreket. Nem mintha hiányoztak volna vagy ilyesmi... Ugyan. De a jó modora nem engedte, hogy a nyaralása alatt zargassa Castielt a hívásaival mint általában (szerette felsorolni a napi tizennégy órát dolgozó és önkéntesező férfinak, hogy ó, ő mennyire ráér a légkondizott irodájában), Gabrielt pedig örült, hogy nem láthatta egy jó darabig. Így viszont nem volt hírforrása, mert a szőke idióta rendszeresen ellátta a Winchesterek köréből való információval. Jobb volt mint egy pletykalap, biz'Isten. Röviden szólva: magányos volt és unta a helyzetét.

Felsóhajtott.

Megnyomta a telefont megnézni, mennyire jár az idő - elmúlt tíz. Ha már a kezében volt, gondolta felnéz a facebookjára, úgy is ilyenkor szokta végig görgetni. Tele volt friss képekkel, ezek szerint Dean megtalálta a kameráját a sok applikáció között. Dean a vonaton, Dean és Sam a vonaton napszemüvegben, Dean néz ki az ablakon, Castiel nézi Deant az üveg tükröződésében, Gabe a fejébe húzott szalmakalappal aludt Castiel oldalán, Dean a kamerába vigyorog ahogy kanalat tesz az alvó Gabe orrára....

- Mennyi van még?

Ennyi volt. A többi feltöltött kép tájfotó volt, és Sam oldalán volt megosztva. Kezdte nagyon unni a látványukat, ezért gyorsan lejjebb csúsztatta az ujját a tartalmon. Zeneajánlók, filmajánlók, Charlie megint négyig játszott a Leage of Legends-el a kiírása szerint, ahol a játékos társaitól vett könnyes búcsút, miszerint neki aznap még 'faszkodnia kell munkában' így ott kell hagynia a csatateret. Értesítése jött egy friss videó feltöltéséről.

Volt két szerencsétlen haverja a Bradburynak, akik amatőr youtube-sorozatot forgattak a garázsukban okkult dolgok után kutatva, és bármennyire is gyűlölte őket, a szenvedésük szórakoztatta, ezért követte a csatornájukat. Az egyiket talán Harrynek vagy Andynek hívták, a másik annyira jelentéktelen volt, hogy a neve se rémlett neki, holott minden rész elején bemutatkoztak. Mivel nem tudott jobb elfoglaltságot, rábökött a linkre és nézni kezdte.

Egyre erősödött benne a szégyenérzet, amikor azon kapta magát, hogy a bloopereket indítja, főleg, mert még röhögött is rajtuk. A telefon pedig pittyogott, mert merült, mint állat. Az ajtót meg valaki épp beverni tervezte. Káromkodva hagyta az asztalon a mobilt és indult a bejárat felé.

- Csengő is van ám! - kiáltotta ki, majd ajtót nyitott. – Ó.

- Tudok róla, csak már vízhólyagos az ujjam, annyit nyomtam - vágott vissza flegmán a lány. Végigmérte az otthoni köntösben ácsorgó megnyúlt képű feketemedvét akit Crowley jelenleg jelképezett. - Hallod ember, neked is húzós estéd volt. Most mi volt, Bloody Mary vagy Gabriel Novak?

- Egyik se. Nem ittam, az meg a környékemen se járt napok óta. Meg, elmondanád mit keresel itt?

- Hoztam a kis vakarcsot - emelte fel a kutyahordozót.

- Csütörtök, tizenegy után, lakásod, azt mondtad most hozzam. Szabin vagy, vagy nem?

- De-de... Gyere be.

Kitárta az ajtót és beengedte Meget a lakásba. Ő hátradobta hosszú, hullámos barna haját és leguggolt a hordozót kinyitni.

- Gyere picinyem, visszahoztalak papának - édelgett a doboznak, és egy fekete francia bulldog dugta ki a fejét belőle. Meg vigyázott Julietre, amíg Crowley munkában volt. Elfért nála, a többi négy kutya mellett.

Juliet vidám nyüsszögésben szteppelt a körmeivel a hajópadlózaton, és Crowleyhoz szaladt, aki ellágyult arccal emelte fel magához. Sok dolgot letagadott, a kutyája iránti szeretetét ellenben bátran vállalta. Juliet prüszkölt és ficánkolt a karjaiban, mire végre elhelyezkedett, és a köntös anyagába fúrva a pofáját nézelődött a férfi vállán, azokkal a hatalmas bociszemeivel.
- Jó kislány volt - intett a kutya felé Meg. - Leszámítva, hogy jössz nekem egy díszpárnával, egy új bőrcsizmával, és egy csipkés melltartó készletet is tegyél majd az ajándékkosárba, köszi-puszi.

Crowley mosolya kiszélesedett és megvakarta a kutyája füle tövét.

- Tehát csak a szokásos.

- Az.

Egy pár pillanatnyi csend állt be, amit egyedül a bulldog hortyogása tört meg, ahogy levegőt próbált venni nyomott kis orrán keresztül. Meg körbenézett, pillantása megtalálta az ágytól barlalévő, falhoz tolt bőr kanapét, amire megengedte magának, hogy ráhuppanjon és kényelembe helyezte magát.

- Csak nyugodtan - jegyezte meg szárazon Crowley.

Meg felemelt a párnák közül egy E. A. Poe kötetet.

- Na, a Kev gyerek még mindig képben van? - nézett fel rá.

- Itt lakik - mondta miközben Juliet hasát vakargatta.

Meg elismerően húzta el a száját.

- Szép! Nem néztem volna ki belőled. Mármint, hogy Gavin anyjával is olyan volt a viszonyod amilyen, szóval...

- Gavin anyját életemben nem láttam napfénynél, és nem is akarom.

Leült mellé, Julietet pedig kiengedte a karjából. A kutya kitopogott az öléből, sután leugrott, majd eltrappolt enni és inni a konyhában. Természetesen a földről, tálkákból (ezüstből). Azért nincs akkora luxus.

- Szegény gyerek! - sóhajtotta a nő.

- Én legalább vettem a fáradtságot és felkerestem.

Meg hitetlenül nézett rá.

- Tizenhét éves korában, de felkerestem.

Meg még mindig bámult.

- Jó, a gyámügy keresett fel az árvaházból, hogy a fiú az apját keresi, ha már az anyja volt akkora szajha, hogy ott hagyta a szülészeten, és rá se nézett soha többé! - frusztráltan fújtatott. Ez a rég lejárt lemez kicsit sem kellett a napjába. Meg békítőn intett felé a kezével.

- Hé-hé, nyugalom. Mikor volt már ez? Gavin azóta már tudtommal mennyi is, van már huszonöt, nem?

- Áprilisban 27... - motyogta.

- Ja, és már át is jött Belfastból-

- Glasgoból.

- Abból, Amerikába. És itt dolgozik matrózként, és bír téged. Szóval tárgytalan.

- Igen, tárgytalan - sóhajtotta. Meg barátságosan vállon vágta.
- Látod mennyit tudok a szaros kis életedről? Apropó, hogy vagytok Kevinnel? Én elég idegbajosnak ismertem meg, mondjuk, ez nem meglepő.

Meg pszichológus volt. Mellékállásban kidobó, és főállású sírósváll az egész banda számára. Meg sosem sírt, és könnyen elérte, hogy a másik se merje ezt tenni a közelében. Egyébként orvosként elég közkedvelt volt.

Kevin úgy került hozzá kezeltként, hogy a kedves diplomázni készült teológusként, a stressz pedig enyhén felette az idegeit. Egyszeri foglalkozás kellően megtette a hatását: Kevin lehiggadt, önbizalmat szerzett, és visszanyerte a hitét az Úrban és az emberiségben (jól van, ezt már csak Meg tette hozzá mikor elmesélte).

- Megvagyunk. Rendben vagyunk - oldalra pillantott. - Jaj ne gyere már ezzel a ,,folytasd" nézéseddel! - csapott a térdére.

- De hát ha azt akarom, hogy beszélj már a francba is! Na. Előbb vegyél fel valamit, mert kettőnknek kellemetlen, hogy ilyen stricin festesz, aztán folytatjuk.

- Ez nem is... Ez egyszerű itthoni köntös, nincs benne semm...Árhg! - intette le Meget majd elvonult rendes ruhát keríteni magára, addig sem kellett látnia a másik önelégült 'igazam van' mosolyát.

Egy bőszárú koptatott farmerban, és egy sztreccs fekete pólóban tért vissza.

 - Könnyezem a változatosság gyönyörétől. A feketén kívül minden más színt megtagad a tested, vagy mi? - mondta Meg enyhe éllel a hangjában, miközben Crowley ismét helyet foglalt a kanapén.

Egy szánakozó tekintettel reagált a megjegyzésre. A fekete nem csak egy szín. Az egy életstílus is.

- Tehát.

- Nincsen tehát, nem fogok veled párkapcsolati terápiázni. Nincs ezen mit beszélni.

- Igazán? Akkor áruld már el miért hárítasz ilyen kurva nagyon.
Imét csönd. A férfi a térdét markolászta. Újabb nehéz sóhaj.

- Csak annyi, hogy fura ez. Az egész. Hogy jól mennek a dolgok. Mármint, boldog, érted? Ragyogó fejjel jön-megy a lakásban, és ez teljesen abnormális, mikor volt bárki is boldog mellettem? Gavinnek is jobb, hogy nélkülem nőtt fel, tudom, hogy rossz apa lettem volna úgy is, kapcsolatom, ha volt rendszerint szexből állt, és nem kommunikáltunk sokat, mert minek, egyikükkel sem az eszük miatt állt szóba az ember. Most meg, most meg! Naponta vesézi át velem a történelem egy-egy szeletét, görög filozófusok magánéleti problémáiról beszél, és megvitatja velem milyen társadalmi problémákat kellett elszenvedniük, mint átlagos athéni polgároknak, és ez teljesen természetes, mármint, hogy mindennapi rendszer lett! Miért? Nem fogom fel, miért marad meg mellettem.

Ezúttal Megen volt a sor, hogy meglapogassa a másik térdét.

- Mert szeret téged, hangozzon ez bármily nyálasan is. És megérdemled. Jó ember vagy te az alatt a sok réteg szurok alatt, hidd el, ismerlek már annyi ideje.

Crowley fáradt pillantással meredt maga elé. Végül is. Deannek is került pár ordibálásba, hogy felfogja, ő is tagja a baráti körnek, és nem csak megtűrt öltönyös alak az asztalnál.

- De - csapott még egyet a férfi lábára majd felállt. - A hajam kihidrogénezését nem fogom megbocsátani. Soha többé nem fogadok veled hajban, soha.

Crowley elvigyorodott.

- Ugyan már, befestetted, visszanőtt, ki emlékszik már erre? Samanthának fel kellett nyírni oldalt egy ötágú csillagot, még mindig te jártál jobban - mondta és ő is felállt, hogy kikísérje.
- Vén ördög vagy te Crowley.

- De olyan mint a jó bor.

- Igaz. Sajttal elmész.

Crowley nyitotta az ajtót, amikor valami még eszébe ötlött.
- És te hogy viseled az egész Castiel dolgot?

- Cas? Ó, hagyjál. Már két hónapja, hogy szakítottunk. Én remekül vagyok köszönöm, jobb ez mindenkinek. Clarence az, aki még mindig aggódik miattam, nagyon lelkiismeretes a srác, Deannel ketten próbájuk kinevelni belőle a bűntudatot. De hát mit mondhatnék? Durván belebolondult a hapiba. Szóval úgy se működött. Ja és hát - villantott egy hamiskás mosolyt -, már van más is.

Crowley érdeklődve vonta fel a szemöldökét. Meg már a folyosón volt, a farzsebeibe dugta a kezét, és a sarkán billegve kajánul vigyorgott.
- Az a szőke cukipofa, barista az egyik kávézóban és nerd az is, egyem meg. Alfie, egy vagy két hete ha randizunk. Jól alakulnak a dolgok.

- Chh. Mondd, te mindig az ilyen angyallelkűekre buksz?

A nő vállat vont.
- Figyelj, tudod te, hogy van ez. Az ilyen bűnös lelkeknek, mint mi, kijár néha egy falat Mennyország. De most léptem - két ujjal intett. – Csá! - és sarkon fordult.

- Ég veled! És izé! Kösz - szólt utána.

- Ajándékkosár! - Meg nem fordult meg, úgy válaszolt elsétálva. Eltűnt a kanyarban, lifthez ért. Crowley becsukta az ajtót.

Eszébe jutott a konyha felé menve, hogy esetleg megkérdezhette volna, milyen napja volt. Végül csak vállat vont, mert nem szokása ilyet tenni, sőt. Meg egy olyan barát volt az életében, akit szívből gyűlölt a stílusa miatt, s mégis elveszett lett volna nélküle. Elmosta a csészéjét, és lenézett a mellette toporgó Julietre. Végtére is ráér. Pórázzal a kezében zárta az ajtót és ment a prüszkölve totyogó kutyus után.

A napja így már gördülékenyebben telt.

19:21.
Kulcs csörgött, nyílt a bejárat.

- Hé, hali, megjöttem. Kicsit tovább maradtam, mert nagy sor állt a Deadpoolos képregényeknél, meg Kate még vacillált a Teen Wolfos és a Wolverine-os poszterek között egy csomót, de lett limitált kiadású Zelda Nintendo SD-m, meg szereztem végre egy eredeti lemezes Assasin's Creedet, szerintem az tetszene, majd megmu... Oh, ohh szia Juliet, itthon vagy? - Kevin kitartóan hadart, és szatyrokkal bajlódott, amíg a bolond kis bulldog el nem kezdte kaparni a lábszárát némi figyelemért. Lehajolt hozzá és babusgatva simogatni kezdte, szemével a szobában kutatott valaki után.

- Crow, itt vagy?

- Konyhában!

- Ja, izé, öhm... én már vacsoráztam! Kínait. Garth meghívott minket.

- Nem gond - felelte rögtön, és feltűnés mentesen a hűtőszekrénybe tolta az eddig készített tejszínes csirkét. Majd megeszik máskor.

- Átöltözök - hallatszott a nappaliból.

Elpakolta a kikészített evőeszközöket, meg bármi nyomát annak, hogy ő itt vacsorát készített, és kiment a szobába a másikhoz, aki már mackó nadrágban és Linkes elnyúlt pólóban volt elheverve a kanapén, mellkasán az ebbel, akinek éppen héberül magyarázott valamit bazsalyogva. Az ajtóhoz fordult, a plázás szatyrok ott voltak felejtve, szokás szerint. Majd később elpakolják.

Odasompolygott melléjük, és a kanapéra ült, Kevin feje az ölében, keze a hajában, pillantása a másikon, aki sorolni kezdte a napját ő pedig áhítattal hallgatta. Majd később mindent bepótolnak.

Hajnal egykor szólt a telefon, Kevin vakon tapogatott utána és felvette.

- 'Allo? Nem, nem még nem uram... Igen, nem uram, öhm... Persze, uram, komolyan veszem, igen. Értem, köszönöm uram - letette. Crowley morogva fordult hozzá. Kevin mosolya átragyogott a szoba sötétjén.

- Hrmm? - kérdezte.

- Előléptettek - suttogta boldogan.

- Ührhümmm - reagálta.

 - BANZAII! - öklözött a levegőbe majd visszaejtette a fejét a párnára és smsezni kezdett.

- Utoljára mondom, el foglak tiltani attól lánytól!